2017. május 2., kedd

Star Wars: A Lázadók krónikái: 9. fejezet - A Nővér színre lép



Star Wars: A Lázadók krónikái
9. fejezet: A Nővér színre lép


Írta: Cody


A Mustafar gömbje vörös izzással ragyogott a felé száguldó TIE-vadász előtt. A szabványtól eltérő, ívelt szárnyú vadászgépet a Phantom névre hallgató, módosított corelliai hajó követte. A sisakot viselő Hetedik Nővér elégedetten ült a TIE pilótafülkéjében, miközben üldözője kitartóan követte őt az egyre közelebb kerülő bolygó felé. A nő terve beválni látszott, ugyanis hetek óta igyekezett Ezra Bridger nyomára akadni. Miután nemrégiben az egyik droidja kiszúrt egy birodalmi holo-adást (amelyen az egyik helyőrségen készleteket eltulajdonító, ismerős lázadó csapatot fedezett fel), a Nővér megragadta az alkalmat. Nem próbálta meg elfogni a csapatot, helyette felfedte magát a Jedik útját követő két ostoba előtt. Az első találkozásuk után tudta, hogy be fogják kapni a csalit, és megpróbálják leszerelni. Kanan és Ezra elváltak a Ghost teherhajóval menekülő legénység többi tagjától, majd a Phantommal eredtek az Inkvizítor nyomába.

A Hetedik Nővér gépe egy elhagyatottnak tűnő birodalmi feldolgozóüzem felé vette az irányt. Elhúzva a fekete hegyeket és homokos síkságokat szabdaló, vörös-sárga izzással ragyogó lávafolyamok felett, a nő letette TIE-vadászát a komplexum egyik mesterséges leszállópályájára. Mire a Phantom is landolt, Kanan és Ezra már csak a főbejáraton beszaladó, feketébe öltözött alakot láthatta, valamint az őt követő három droidját.
- Mit akarhat itt? - kérdezte Ezra, miközben körültekintően méregette a birodalmi épületegyüttest.
- Nem tudom, de ki fogjuk deríteni. - felelte az idősebb férfi. - Csak óvatosan. Nem tudhatjuk, milyen meglepetésekkel vár minket.
- Kívülről elhagyatottnak tűnik. Ha szerencsénk van, nem sok birodalmi lesz bent.  - mondta a kölyök, miközben egy hőhullám az arcába csapott. Alig néhány perce voltak a Mustafar felszínén, de a hőség már most elviselhetetlen volt.
- Azért csak figyelj... és maradj mellettem. - utasította Kanan a tanítványát, majd fénykardja markolatára tette kezét. Végül mindketten beléptek ugyanazon az ajtón, ahol nem sokkal korábban a Nővér is.

Odabent, az elektromos rendszerek működésének híján, többnyire sötétség uralkodott. Egyedül a koszos ablakokon beszűrődő fény adott némi vöröses tónust. Kanan és Ezra aktiválták fénykardjaikat, így a vörösségbe némi kékes derengés is költözött. Megpróbálták kiterjeszteni érzékeiket, de a Sötét Oldal elhomályosította a látásukat, így fogalmuk sem volt róla, hol lehet az Inkvizítor. Folyosóról folyosóra haladtak, de nyomát sem találták a nőnek. A csend nyomasztó volt. Egyedül lépteik zaja és a fénykardok búgása törte meg, melyeket még sosem érezték ilyen hangosnak.
- Nem tetszik ez nekem... - suttogta Ezra, Kanan pedig nem tudott nem egyetérteni vele. Néhány további lépést követően Ezra fülét hatalmas zaj ütötte meg. Ami nem más volt, mint Kanan kiáltása. A kölyök riadtan kereste mestere fájdalmának forrását, amikor felfigyelt a lábába csimpaszkodó kis gépezetre. Ezra felismerte, hogy kétségkívül a Hetedik Nővér egyik droidja volt. Apró, fémes karmai makacsul kapaszkodtak Kanan lábába, miközben a droid fájdalmas elektromos tölteteket küldött a férfi testébe. Kanan a fájdalomtól vonaglott, miközben a testén kékes kisülések cikáztak. Ezra tehetetlenül nézte szenvedő mentorát. Végül összeszedte magát, és egy óvatos, de határozott mozdulattal a droid felé suhintott. Mire a kék energiasugár elérte volna, a gépezet elengedte a férfi lábát, majd gyorsan eltűnt a sötétben. Ám hiába vált el a droidtól, mivel Kanan már így is megkapta a kellő dózist, ájultan hullott a fémpadlóra. Kísérteties, gépi torzítással vegyes női nevetés visszhangzott valahonnan, de Ezra nem tudta beazonosítani a forrását. Tettre készen emelte maga elé fénykardját.

- Biztos, hogy így akarod lejátszani ezt, kölyök? - kérdezte a Hetedik Nővér, mire Ezra háta mögött két aktiválódó fénykardpenge ismerős hangja hallatszott. A fiú megperdült, és megpillantotta a háttérbe belevesző, fekete ruhás alakot, aki egy kétpengéjű fénykardot tartott maga előtt. A kard vörös izzása félelmetes összhangban állt a Mustafar színeivel.
- Mit csináltál Kanannel? - kérdezte Ezra indulatosan.
- Ne aggódj... nincs komoly baja. Neked pedig egyáltalán nem kell, hogy bajod essen. Elintézhetjük ezt a jóval könnyebb úton is. - a Nővér maszkján lévő lemez felcsúszott, felfedve vele viselője arcvonásait.
Ezra nem értette, mit akar a nő, de nem akart leállni ezen merengeni. Ösztönösen lendüt előre, fénykardjával a mosolygó Inkvizítor fejét célozva. A Nővér már-már hanyagul söpörte félre a rá támadó fiút, aki viszont nem adta fel. Csapás csapást követett, de a küzdelem csak azért nem ért még véget, mert a nő élvezte Ezra jelentéktelen próbálkozásait. Továbbá, így éreztethette vele, hogy nincs esélye ellene. Az egymásnak ütköző fénykardok villogva és sisteregve akadtak össze újra és újra. Percek múltán, a Hetedik Nővér megunta a játszadozást, majd jelzett az egyik droidjának. A gépezet ugyanúgy fonódott Ezra lábára, ahogy korábban Kananére, a kisülés viszont elmaradt. A pillanatnyi figyelemkihagyás elég volt az Inkvizítornak, hogy az Erővel kirántsa a fénykard markolatát a kölyök kezéből, aki hiábavalóan kapott utána. Ezra megtántorodott, amikor a vörös penge a torkának szegeződött.
- Elég a játékból, kölyök. - mondta a nő. - Most elmondom, mit akarok. Te pedig nem próbálkozol semmivel. Nem tanácsos. - a Nővér az Ezra lábába kapaszkodó droid felé biccentett. - legyenek bármilyen reflexeid is, hidd el, sokkal gyorsabb nálad. Ha nem akarsz úgy járni, mint a mestered, akkor fogadj szépen szót. Még ha nehezedre esik is. - a Nővér mosolyogva vette el a kardját a kölyök torka elől, majd némi hatásszünet után kikapcsolta a fénykardokat. Ezra tudta, hogy a nőnek igaza van. Nem lehet gyorsabb egy droidnál, még az Erőt használva se. Ráadásul, ha a droidot le is szereli, még ott a Nővér. Bölcsebbnek látta kivárni.
- Mit... mit akarsz tőlem? - bökte ki nagy nehezen a fiú a jogos kérdést. A jelek szerint élve kellett a fiatal nőnek.
- Jó döntés, ezt már szeretem. - felelte fennhangon az Inkvizítor. - Sétáljunk egyet. - mutatott egy oldalirányban lévő fémajtó felé.

Miközben az egyik droid továbbra is Ezrába kapaszkodott, addig a másik kettő az egyik közeli kezelőpultnál babrált. Nem sokkal később, visszatért az áram az adott helyiségbe, és mintha a klíma is beindult volna, mert egyre kellemesebbé vált a hőmérséklet. Közepes méretű, irányítóterem-féleség volt, jellegzetes birodalmi szabvánnyal. Szürke, fémes falak, praktikus kialakítás. Ezra csalódottan vette észre, hogy az egyetlen ajtó, melyen bejöttek, le van zárva Az immár jó fényviszonyok nála kivehető volt, hogy a Hetedik Nővér arca sárgás színben pompázott. Állát és arcának két oldalát apró, vörös tetoválások borították, ami a miriali faj jellemzője volt. A Nővér vonásai igen vonzóak voltak, de ezt ellensúlyozta a tekintetéből áradó rosszindulat, és a Sötét Oldal használóira jellemző sárga-vörös szempár. Ajkai szinte állanóan gonosz mosolyra húzódtak.
- Így máris jobb, nem? - kérdezte az előtte álló kölyöktől, bár nem várt választ. - Tehát... hogy mit akarok tőled... - kezdte a nő, miközben a két fénykardmarkolatot (a sajátját és Ezráét) egy asztalra tette. Mintha csak így akart volna incselegni a kölyökkel. Ezrának persze esélye sem volt az Erőt használva magához rántani fegyverét. Legalábbis nem elég gyorsan. Ezt ő is tudta, így próbálta kizárni tudatából a kardokat.
- ...mivel megvannak a kapcsolataim, értesültem a múltkori kis... kalandodról. Tudod... azzal a Mara nevű lánnyal. - a nő visszasétált a kölyök elé, aki kelletlenül gondolt vissza az akkor történtekre. A Főinkvizítor egy kísérletet hajtott végre a segítségével: Ezra midichloriánban gazdag örökítőanyagát felhasználva Erő-érzékennyé tette az arra mindaddig nem fogékony Marát.
- Mit akarsz ezzel? - kérdezte Ezra, mintha siettetni akarta volna ezt a számára kellemetlen témát.
- Te se a gyors észjárásodról vagy híres, ugye? - kérdezett vissza a Nővér, szinte már szánakozva. - Az említett incidens elgondolkodtatott... és azt hiszem, nálad van annak kulcsa, hogy még nagyobb hatalmam legyen. - az Inkvizítor a kölyök ágyéka felé mutatott. - Nekem is adsz az értékes... anyagodból, így minden korábbinál nagyobb lesz az Erőm. Ha egy hétköznapi teremtményt Erő-érzékennyé tett, gondold el, milyenné tehet engem. - a Nővér hataloméhesen beszélt, egyre lelkesebben.
- És mi van... mi van, ha nem akarok segíteni neked ebben? - kérdezte Ezra, bár mire kimondta, maga is rájött, hogy sokat nem fog elérni vele. A Nővér hangos nevetésben tört ki, majd zavartságot színlelve abbahagyta.
- Sajnálom, azt hittem, viccelsz. Miből gondolod, hogy megengedheted magadnak a választás luxusát? Megkapom, amit akarok, ha akarod, ha nem. Méghozzá hamarosan. - mondta a Nővér, majd fekete kesztyűs kezével Ezra nadrágjánál kezdett matatni. A kölyök zavartan fészkelődött, de nem tudta, mit tehetne. Ha az ellenkezésnek akár a szikráját is tanúsítja, a lábán lévő droid azonnal lesokkolja. Szavakkal pedig szintén nem segíthetett magán.

A Hetedik Nővér nem sokat habozott. Miután ujjai rátaláltak Ezra félig még lankadt szerszámára, előhúzták azt a narancssárga nadrág rejtekéből. A nő tudta, hogy keménnyé kell kovácsolnia a dárdát ahhoz, hogy hasznát vehesse. Szerencséjére ezen a téren is igen jól képzett volt, így tudta, mit kell tennie. Lassan előrehajolt, kecses teste így derékszöget zárt be. Egyik kezével megtámaszkodott, míg a másikkal érzékien polírozni kezdte a tenyerében növekvő kamasz férfiasságot. Érezte a hímtagból sugárzó erőt és a benne rejlő hatalmat, ami megbabonázta. Ezra gerincén végigkúszott a kellemes borzongás érzete, ahogy a vékony, női ujjak meglepően lágyan simogatták szerszámát. A Nővér ajka már csak néhány centire volt a kezében tartott dárda hegyétől.


Tudta, hogy a kezével is elérhetné célját, ám az előtte duzzadó férfiasság megrészegítette. Sóvárgott a belőle áradó hatalom után, így késztetést érzett rá, hogy a szájával is megismerkedjen vele. Ezra önkéntelenül is lehunyta szemét a mennyei mámortól, ahogy az Inkvizítor ajkai első ízben érintették meg odalent. A kívánatos, női ajkak nedvesen tapadtak az egyre keményedő dárdára. A Nővér szájának melegsége, és sikamlós nyelvének csiklandozása szinte azonnal az őrületbe kergették Ezrát. Alig néhány cuppanást követően, a kölyök biztos volt benne, hogy élete eddigi legjobb szájmunkáját kapja az előtte bólogató Hetedik Nővértől. A nő szenvedélyesen kényeztette a maximális keménységűvé váló hímtagot, egyre nagyobb részét fogadva szájába. A karcsú nő törékeny alkatához képest meglepően jól bírta a vaskos szerszám méreteit. Ezra dárdája nyáltól sikamlósan csúszkált a tehetséges ajkak közt, miközben hegye folytonos táncot járt a fáradhatatlan nyelvvel. A kölyök újra és újra beleborzongott a nő vad szívásaiba, aki nedves hangokat hallatva nyöszörgött, miközben a méretes fenevadat próbálta egyre lejjebb gyűrni szűk torkán. A Nővér letérdelt, majd mindkét kezével Ezra hátsójába kapaszkodott, így próbálva még inkább rásegíteni a bestiát a mélyebb merülésre. A kölyök csillagokat látott a gyönyörtől, de persze esze ágában sem volt megdicsérni a Nővért, milyen profi munkát is végez.

A nyál áztatta, erektől duzzadó hímtag végül teljes hosszában elmerült a puha torok szorításában, ahogy a Nővér sikeresen teljeseítette saját maga kihívását. Orra Ezra nadrágjába fúródott, miközben érezte a torkát feszítő, hatalmas szerszám szorítását. Az öklendezési reflexét még nem sikerült teljesen leküzdenie, így a Nővér nedves köhögést hallatott, amely nyomán áttetsző nyál fröccsent a fémpadlóra. A megterhelés hatására könnybe lábadt a szeme, arca pedig kezdett elvörösödni. Néhány másodpercig torka mélyén tartotta a vendéget, amikor az váratlanul vad rángatózásba kezdett. "Gondolhattam volna." - dohogott magában a nő. Túlságosan gyorsan hergelte a kölyök izgalmát, aki így képtelen volt tovább visszatartani orgazmusát. A kezdeti terve az volt, hogy miután keménnyé tüzelte a hímtagot, szentélyébe fogadva várja az energikus robbanást. Bár információi szerint Mara is a száján keresztül fogadta be a kívánt anyagot, ő hatékonyabbnak vélte, ha méhén keresztül szívódik fel az örökítőanyag. Ám erejét csak fokozhatja az, ha mindkét módszerrel él. Így aztán kitartóan tűrte azt a hatalmas nektáráradatot, amivel a csúcsra jutó kölyök ajándékozta meg. A Nővér ráparancsolt magára, hogy ne küszködjön a torkát feszítő, lüktetve pumpáló bestia ellen. Ezra próbálta visszafogni nyögését, de némi elégedettség így is kicsúszott a száján. Az Inkvizítor arca szinte teljesen vörös lett, az oxigénhiánytól pedig az ájulás kerülgette. Végül hatalmas sóhajjal kapkodott levegő után, miután szája elvált a testnedvekben ázó szerszámtól. A nyál-és nektárcsíkok továbbra is összekötötték ajkait a dárdával. Ezra jól látta a Nővér nyitott szájában lötyögő fehéres folyadékot, ami tőle származott. Miután a nő kifújta magát kissé, erotikus mosolyra húzva száját, lenyelte a meleg, krémes anyagot. Végül kinyitotta száját, büszkén mutatva meg, hogy nem hagyott maradékot.

- Ez gyors volt... - mondta a Nővér, majd megízlelte a nedű sós-édes utóízének egyvelegét.
- Tudom, de... van ott még, ahonnan ez jött. - felelte Ezra, aki maga is meglepődött a hangulatában beállt változástól. Már egyáltalán nem volt dühös. Jelen pillanatban nem úgy gondolt az előtte térdelő nőre, mint az ellenségére, aki ártani akar nekik. Egy dögös bombázót látott maga előtt, aki az iménti mennyei szájmunkájával kéjes köddel burkolta be az elméjét. Ezra immár nem ártani akart neki, hanem egy szeletet abból a finom tortából, amit a Nővér teste képviselt.
- Nocsak... megjött végre az eszed? - kérdezte mosolyogva az Inkvizítor.
- Nagyon úgy néz ki. - felelte a kölyök, hasonló mosollyal az arcán, majd háttal a padlóra feküdt. - Ráadást? - kérdezte, bár imént kielégült szerszámra félig kókadtan hajlott oldalra. A Nővérnek nem volt ellenére a repeta, főleg, hogy máris élénkebbnek és erősebbnek érezte magát az imént lenyelt anyagtól. Érezte, hogy jó nyomon jár. Válaszképp, mosolyogva csatolta ki övét, így az apró fekete szoknyájával együtt lehullott róla. Ezt követően, a szégyenlősség szikrája nélkül, elkezdte letolni magán éjfekete sztreccsnadrágját. Ezra hitetlenkedve fedezte fel, hogy a Nővér nem viselt bugyit alatta. Fazonírozott, gondosan nyírt forrósága mágnesként vonzotta a kölyök tekintetét. A nő nem vette le csizmáit, így csak a térdééig tolta le nadrágját, majd másodpercekig fürdött Ezra kéjsóvár tekintetében.
- Úgy látom, tetszik, amit látsz. - mondta a nő elégedetten, csípőre tett kézzel, majd Ezra hímtagja felé biccentett, amely ismét keménnyé duzzadva meredezett.
- Igen, nagyon is. - ismerte el a kölyök, miközben szinte érezte, hogy a vér elárasztja férfiasságát, lehetetlenül keménnyé téve. A sárgás színű szentély puszta látványa elég volt, meghozza Ezra imént csillapított szexuális étvágyát. A Nővér a kölyök fölé lépett, aki nyálcsorgatva csodálta a fölötte magasodó puncit. A nő parányi ujjai feltárták a húsos csodát, tovább kínozva ezzel Ezrát. Amikor az Inkvizítor elkezdett leguggolni, szexi szentélyét pedig csak centiméterek választották el a férfiasságtól, Ezra közbeszólt:
- Várj! Nem... nem kaphatnék egy kis kóstolót? - érdeklődött a kölyök, szinte félszegen. A Nővér nem látta akadályát a kérésnek, ezért felállt, megfordult, majd Ezrának háttal ismét guggolni kezdett.
- Lássuk, méltó vagy-e rá. - mondta a Nővér, majd forróságával a kölyök arca fölé helyezkedett el, és felvették a 69-es pozíciót. A sárgás kéjbarlangból áradó hő szinte tapintható volt. Ezra úgy érezte, forróbb, mint a mustafari klíma. De ez a hő csábító volt.

Ezra mohó kíváncsisággal nyalt bele a lédús szirmokba, ami azonnal lágy nyögésre késztette a Nővért. A kölyök élvezte a nyelvét körülvevő nedves ajkak bársonyos érzetét, és a szentélyből áradó jellegzetes női illatot. A miriali zamata olyan édesnek bizonyult, akár a szirup. Ezra megdöbbent, mennyire kedvére való az íze, ezért újabb és újabb nyalintásokkal akart minél többet magáévá tenni belőle. E közben a Nővért átjárta a mámorító gyönyör, amely forróságából kiindulva egész testén végigszaladt. Ám hogy elnyújtsa az élményt, igyekezett megosztani figyelmét azzal, hogy ismét birtokba vette a kölyök férfiasságát. A szerszámot továbbra is nektár és nyál egyvelege borította, ám a Nővér izgatottan vette ismét szájába. A szexi ajkak olyan tökéletesen fonódtak a hímtagra, mintha erre teremtették volna. A miriali éhes piócaként cuppogott a kölyök dárdáján, aki ugyanolyan hévvel falta tüzelő nyílását. A nő legnagyobb meglepetésére Ezra váratlanul a másik bejáratot is magáévá tette. Nyelve lelkesen nyalakodva próbált utat törni magának az análgyűrűn keresztül. A Nővéren újabb mámoráradat kúszott végig, miközben gömbölyded hátsója Ezra arca fölött ringatózott. A nő ajkai elváltak a szerszámtól, hogy minden figyelmét a gyönyörre fordíthassa. Ezra érezte dárdáján a Nővér elégedett lihegését, ami tovább ösztönözte. Míg két ujja utat tört magának a fortyogó punciba, addig nyelve kitartóan kényeztette az érzékeny ánusz rózsát. Felizgatta a nyelvét körülölelő, parányi gyűrű finom rezdülései. Amikor a kölyök barlangot váltott, az Inkvizítor végül felnyögött, majd egész testével vad vonaglásban tört ki. Az orgazmus bombája olyan intenzíven robbant a tudatába, hogy azt hitte, elájul. Ficánkoló forrósága hálásan dörzsölte a kölyök szorgos nyelvét. A nő sóhajai egyre halkabbak lettek, míg mozgása lelassult. Ezra két keze a Nővér hátsójának hibátlan idomain pihent, míg nyelve az utolsó cseppig igyekezett kiszipolyozni munkája gyümölcsét. Amikor szopogatni kezdte a borsószem méretű csiklót, a nőt újabb rándulások kerítették hatalmukba.
- Sikerült meglepned, kölyök... - lihegett a Nővér beletúrva a dús, fekete hajba. Ám több dicsérettel nem akarta növelni a fiú egóját.
- Ahogy neked is. - felelte Ezra nedvtől fénylő szájjal, miközben a nő felállt, majd megfordult, és újra leguggolt.
- Még nem mutattam meg mindent. - dicsekedett a Nővér, azzal egyre lejjebb engedte csípőjét, óvatosan ráülve a merev szerszámra. Ezra szeme elkerekedett a döbbenettől, amit a Hetedik Nővér mennyei barlangjának izgató szorítása váltott ki belőle. Először csak hímtagjának hegye, majd egyre nagyobb része tűnt el a nedves forróságban, ahogy a Nővér egyre lejjebb guggolt a kölyök ágyéka fölött. Valószerűtlen gyönyör árasztotta el Ezra tudatát, amint megérezte a nedves barlang meleg, húsos falának szorítását, és az Inkvizítor belső izmainak őrjítő játékát. Miután a hímtag teljsen kitöltötte a miriali szexbombát, lassan mozgatni kezdte derekát, tovább fokozva Ezra örömét. A kölyök biztos volt benne, hogy minden igyekezete ellenére ez rövid menet lesz. Nem létezhetett olyan férfi a Galaxisban, aki sokáig ellen bírt állni egy ilyen kéjbarlangnak. A nő egyre gyorsítva kezdett ugrálni a szerszámon, mintha csak meglovagolta volna a méretes fenevadat. A szűk punci szorító izgatása, és a lágyan nyögdécselő Nővér vad szenvedélye kis híján kiütötték a biztosítékot Ezránál.

A Hetedik Nővér legfőbb célja Ezra kivételes anyagának megszerzése volt. Ugyanakkor nem hazudhatott magának. A szexuális vágyát kielégítő közösülés puszta ténye is elegendő lett volna, hogy sikeresnek könyvelje el ezt a kalandot. Ezrában olyan erő és hév volt, ami feltüzelte és kielégítette a nőt. Az, hogy az örökítőanyagával további eredményeket érhet el, csak hab volt a tortán. A Nővér hihetetlenül teljesnek érezte magát, ahogy a vastag, meleg dárda kitöltötte szűk hüvelyét. Nem egyszer érezte a méhnyakát is elérő dárda hegyét, ami további bizonyítéka volt Ezra méreteinek. A karcsú test néhány percig vadul pattogva lovagolt a nedves palloson, ami már-már felnyársalta a huszonéves teremtést. Ezra érezte, hogy itt a vége. Képtelen tovább ellenállni a Hetedik Nővérnek. Akkor se tudna, ha a Galaxis múlna rajta. Most megadja a nőnek, amit annyira akar. Amikor a hímtag tövig merült a sárgás szeméremajkak közt, a kölyök mindkét kezével magára szorította a nő derekát. A Nővér elégedetten mosolyogva nézte a verejtékben úszó Ezra arcát, aki elvörösödő fejjel, vadul felnyögött. Öt-hat irdatlan rándulást követően a Nővér érezte a szentélyét feltöltő meleg anyag jelenlétét. Ezra eldurranó kéjrúdja bőséges anyaggal látta el a miriali Inkvizítor első osztályú barlangját, aki ringatózó csípővel fogadta az izgalmas töltetet.
- Hmm... érzem, hogy itt van bennem. - gyönyörködött lehunyt szemmel a nő, majd megsimogatta hasát. Ezra kimerülten tette le a fejét, miközben a Nővér lassan leszállt róla. Bárhogy is próbálta megfeszíteni belső izmait, a fehér, krémes anyag egy része kicsordult belőle, egyenesen a padlóra. Ám az anyag java barlangjában maradt, egészen a méhéig felkúszva.
- Ez eszméletlen volt... - hüledezett Ezra, akinek máris hiányzott a finom punci lágy ölelése.

Ahogy a Hetedik Nővér felhúzta nadrágját, érezte, hogy a női kincséhez feszülő száraz szövet nedvessé válik. Ezt követően, visszavette szoknyáját és övét is. Végül az Erővel magához vonta fénykardját. Ezra továbbra is a padlón feküdt, kimerülten és kiszolgáltatottan, miközben kielégült szerszáma oldalra konyulva pihegett.
- Szerencséd, hogy a jövőben még szükségem lehet rád... - kezdte a nő az ajtó felé sétálva. - ...ezért nem öllek meg, és nem is adlak át a mesteremnek. Bármennyire is élveztem ezt a kis kalandot, tekintsd ezt munkakapcsolatnak. - az ajtó egy szisszenéssel feltárult. - Egy kölcsönösen előnyös munkakapcsolatnak. - a Nővér kacsintott egyet, majd kilépett a teremből, három droidja pedig követte. - Még találkozunk, kölyök... - búcsúzott, azzal az ajtó becsukódott mögötte.
- Reméltem is. - suttogta maga elé, lehunyt szemmel mosolyogva.

Ezra percek múltán is alig hitte el, ami az imént történt vele. De hazudott volna magának, ha azt mondja, nem élvezte a dolgot. Viszont úgy ítélte meg, hogy erről nem beszél a társainak. Mindenki érdekében így volt a legjobb. És forrón remélte, hogy megismételheti ezt a mutatványt a Hetedik Nővérrel.
- Tartsd közel a barátaidat... és még közelebb az ellenségeidet. - Ezra felhúzta nadrágját, majd magához vette a fénykardját. Ideje, hogy megkeresse Kanant, és elhagyják ezt a bolygónak nevezett poklot.

A Hetedik Nővér immár az űr biztonságában száguldott, TIE-vadásza pilótafülkéjében. Vissza kellett térnie mesteréhez. De tudta, hogy nem számolhat be erről a magánakciójáról. Kellő körültekintéssel képes lesz megőrizni a titkait. Nem csak azt, hogy kihasználta Ezra Bridger adottságát a saját céljai érdekében. Hanem azt is, amit egyre biztosabban érzett, mióta elhagyta a Mustafart. A midichloriánban gazdag ivarsejtek egyesültek az övéivel. Kétséget kizáróan egy új élet növekedett benne....






2017. április 8., szombat

Star Wars: Ahsoka krónikái: 32. fejezet - A prófécia



Star Wars: Ahsoka krónikái
32. fejezet: A prófécia


Írta: Cody


Először csak az éles csipogást hallotta, de aztán a látása is kezdett kitisztulni. Ahogy a sötétséget felváltotta a fátyolos látás, a lány érezte, hogy a tudata visszaköltözött a testébe. Végül a homályosság is elmúlt, a körvonalak immár élesen rajzolódtak ki körülötte. Ahsoka a fejét fogva sziszegett egyet, amikor megérezte azt a lüktető fájdalmat, amit nyilván a zuhanás okozott. A vészjelzéstől sípoló és vörösen villogó hajót alaposan megviselte a becsapódás. A togruta felidézte legutolsó emlékeit. Miután sikerült kiiktatnia az őt foglyul ejtő két fejvadászt, a kíméletlen Fekete Krrsantant és a nem kevésbé kegyes Aurra Singet, az őket szállító hajó irányítórendszere megsérült. A jármű a bolygó vonzásterébe érve zuhanni kezdett a Tatooine sivatagos felszíne felé. Bár a togruta tehetséges pilóta volt, hiába próbálta felhúzni a hajó orrát, csupán minimálisan sikerült csökkentenie a becsapódás erejét. A homokba csapódó gép irdatlan zajjal állapodott meg, de ezt és a fejébe nyilaló fájdalmat a lány már nem is volt képes igazán felfogni. Szinte azonnal elájult, a tudatára pedig sötétség telepedett.

Ahsoka Tano fejében megfordult a gondolat, hogy a biztonság kedvéért végez a két fejvadásszal, hátha a zuhanás nem ölte meg őket, de rájött, hogy nem lenne helyénvaló cselekedet. Legalábbis nem egy olyan személytől, aki nem is olyan régen még Jedinek tanult. Hidegvérrel megölni két magatehetetlen személyt? Ez nem ő volt. Ugyanakkor akaratlanul is eszébe jutott, hogy számos nem Jedihez méltó tettet hajtott végre a Rend elhagyását követően. A lány a hajó elhagyása mellett döntött. Ha jól látta a zuhanás során a megbolonduló számítógép képernyőjén, akkor a hajó Mos Eisley irányába tartott, így ha szerencséje van, nincs olyan messze a civilizációtól. Bár ezt a kifejezést kevesen használják a Jabba uralta bolygó söpredéktől hemzsegő városában. De ez volt a legjobb esélye az életben maradásra, már amennyiben tényleg közel volt a város. Ha olyan helyre zuhant le, hogy napokig kell gyalogolnia ivóvíz és élelem híján, biztos, hogy halál vár rá. Ahsoka végigpillantott koszos, vérnyomok és egyéb szennyeződések által borított testén, és csak ekkor ébredt rá, hogy továbbra is ruhátlan, miután a fejvadászok a dzsungelbolygón hagyták korábbi szerelését. Bár a Tatooine nappal igencsak meleg éghajlatú volt, a lány mégsem óhajtott természetes valójában beállítani a bűnözők és egyéb rossz életű lények által lakott városba. Már az is cselekvésre sarkallhatja a primitív ösztönlényeket, hogy egy gyönyörű, fiatal lány, magányosan vetődik a környékre. Ha ruha nélkül teszi mindezt, azzal egyértelművé válik a sorsa. Miután átnézte a rakteret, talált egy barnás ruhadarabot, ami talán egy takaró, vagy egy köpeny maradványa lehetett. Nem volt túl méretes darab, így igyekezett beosztani. Letépett belőle két kisebb darabot, amiket aztán átlósan keblei köré tekert, majd összecsomózott. A rögtönzött melltartó X-et alkotva fedte el a csodás idomokat. A takaró maradék részéből egy combközépig érő szoknyát kreált, amellyel sikerült legintimebb báját is elrejtenie. Pillanatnyilag ennyit tudott kihozni az alapanyagokból, több pepecselésre már nem volt ideje. A fejvadászok magukhoz térhettek, de azt sem lehetett kizárni, hogy rosszindulatú roncsvadászok, vagy buckalakók vannak a közelben, akiket a becsapódás a hajóhoz vonzhatott. Ideje volt távozni. A vér és egyéb koszfoltokkal egyelőre nem tudott mit kezdeni a lány. Egyébként sem divatbemutatóra készül. Lábbelit viszont még kerítenie kellett. Semmi kedve nem volt csupasz talpakkal gyalogolni a tűzforró homokon és az éles sziklákon. Jobb megoldás híján a még mindig eszméletlen Aurra Singet fosztotta meg csizmáitól, melyekbe aztán belebújt. Bár kicsit nagy volt rá, a célnak megfelelt. Ahsoka olvasatában egy ilyen alaktól lopni nem volt bűn. Vagyis nem igazán. Miután egy kisebb válltáskába tett némi vizet és táprudat a fejvadászok készleteiből, a lány készen állt az útra.

A még mindig füstölgő roncsból kilépve, Ahsokát szinte megvakította a szemébe tűző két nap. A levegő forró volt, a hőséget szinte tapintani lehetett. Miután kortyolt egyet a kulacsából, a togruta elhagyta a hajó maradványát, majd nekivágott a sivatagnak. A láthatáron éppen csak látszódó hegylánc felé vette az irányt, mert ha jól lőtte be az irányt, Mos Eisley annak a túloldalán terült el. A hosszú, izzasztó gyaloglást a gondolataiba temetkezve töltötte. Amióta elhagyta a Jedi Rendet, nem találta a helyét. Egyik kemény helyzet a másikat követte. Ennek ellenére nem bánta meg, hogy otthagyta egykori társait. Nem, azok után, amit tettek. Próbált úgy gondolni rá, hogy minden egyes elé kerülő kihívás legyőzésével egyre erősebbé és tapasztaltabbá válik. Még akkor is, ha ezek a kihívások olyan megalázóak, mint a Coruscant alvilági söpredéke, vagy a Krrsantanhoz hasonló elvadult alakok. Ahsoka hitt abban, hogy minden okkal történik, az Erő által vezérelve. Még akkor is, ha szenvedéssel teli úton jut el a végcélig. Ez acélozza meg a jellemét, és növeli elszántságát. A testét ugyan megtörhetik, de a lelke már más kérdés. A hosszú gyalogtúra során Ahsoka elmélkedett a múlt eseményein, a döntésein és a jövő kilátásain. De végül célja legközelebbi részét helyezte előtérbe. El kellett jutnia Mos Eisley-ba, hogy az űrkikötőből fuvart szerezve elhagyhassa a bolygót. Egyszerűnek tűnt. De Ahsoka életében ritkán alakultak egyszerűen a dolgok.

Hosszú órákkal és számos kilométerrel később, már alkonyodott, amikor a lány elérte a hegylánc lábát. A napok rég lenyugodtak, a vakító világosság helyét pedig az egyre sötétedő félhomály vette át. Ahsoka egy barlang szájára lett figyelmes, amire a lehető legjobbkor bukkant rá. Nem szándékozott a sivatag közepén éjszakázni a hidegben, kitéve minden szóba jöhető támadásnak. Az Erő nyújtotta érzékei segítségével lehetséges veszélyforrások után kutatott, ám miután nem talált semmit, belépett a remélhetőleg éjszakai menedéket nyújtó barlangba. A kulacs és táprudak mellett, egy hosszan égő gyújtóst és gyújtóeszközt is magával hozott a hajóról, melyeket elővett a táskájából. A tűzcsiholás gond nélkül ment a száraz levegőjű környezetben. A barlangot végül narancssárgás árnyalatú világosság árasztotta el. A feljavult látási viszonyok mellett Ahsoka döbbenten észlelte, hogy egy kisebb tó helyezkedett el a közepes méretű barlangban.
- Ez... víz! Minden elképzelésemet felülmúlta! - suttogta hitetlenkedéssel vegyes lelkesedéssel maga elé. Mivel ihatónak tűnt, a parthoz sietve négykézlábra borult, és megkóstolta a vizet. Ahsoka kulacsának tartalma vészesen fogyóban volt, így nagy örömet nyújtott a tiszta, édes vízforrás megtalálása. Miután eloltotta a fárasztó gyaloglás okozta szomját, és kulacsát is feltöltötte, a lány úgy gondolta, ideje lesz lemosni magáról az elmúlt órák mocskát. Miután kibújt Aurra - vagyis immár a saját - csizmáiból, a melltartóként funkcionáló szöveteket is levette. Piszkos, ám ennek ellenére hibátlanságot tükröző testének természetes pompájával állt a tiszta víz előtt.
"A kimerítő utazás után jót fog tenni egy kis úszás." - gondolta a csupasz togruta, majd lassan belesétált a vízbe. Felhevült testének jól esett a kellemesen hűs érintés, ami egyre feljebb kúszott kecses testén, ahogy egyre messzebb sétált a parttól. A tó nem volt mély, miután a közepén állva is csak a lány kebleiig ért a víz. Ahsoka hálát adott az apró örömért, amit a barlang és a benne lévő tó nyújtott, majd elkezdte lemosni magáról a legutóbbi borzalmak nyomait.

***

Húsz perc telhetett el, amikor a lány kiment a partra , ahol a tűz mellett megszárítkozott. Végül ismét magára öltötte saját készítésű ruháit, majd sokkal jobb közérzettel, tiszta testtel feküdt le a tűz mellé. A feje még mindig fájt egy kicsit, de már közel sem annyira, mint a zuhanás után. Megpróbált aludni valamennyit, hogy kipihenje magát, és másnap megújult erővel folytathassa útját Mos Eisley felé.

***

Közel hat órával később, Ahsoka felébredt, amikor idegen tudatok pislákolására lett figyelmes az Erőn keresztül. Kiterjesztette a tudatát, és egyre határozottabban érezte, hogy nincs egyedül a barlangban. A rejtélyes alakok körbevették, és lassan, óvatosan közelítettek felé, hogy becserkészhessék. Nem tudták, hogy a lány már tudomást szerzett róluk, de nem is számított. Többen voltak. Így aztán, amikor egyikük hatalmas kiáltással magára vonta az egykori padawan figyelmét, több társa kihasználta ezt, és a lány mögé került. A buckalakó jellegzetes üvöltése végigvisszhangzott a barlang falai között. Ahsoka talpra szökkent, hogy felvegye a harcot. Kifinomult reflexei révén számos támadó fegyverét sikerült elkerülnie, így gaderiffii-k elsuhantak a feje mellett. Néhány szaltót és Erővel megtámogatott ugrást is bevetett, de a buckalakók számbeli fölényüknek köszönhetően szép lassan körbe vették. Ahsoka egyre nehezebb helyzetbe került, ahogy több irányból kényszerült elkerülni a támadásokat. "Mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha nálam lennének a fénykardjaim." - villant át az agyán egy pillanatra. Korábban megfogadta, hogy ha nem muszáj, nem használja az Erőt, hogy megőrizze jelentéktelenségének álcáját. Ám a jelenlegi szituáció kimerítette az életveszélyes helyzet fogalmát, így nem maradt más választása. Legalább két tucat buckalakó örvénylett körülötte, amikor mindkét kezét előrenyújtva egy hatalmas Erő-taszítással átmenetileg ártalmatlanította jó részüket. Néhány hangos morajlás követte a mutatványát, mintha a talpon maradt buckalakók megdöbbentek volna azon, amit láttak. Ám Ahsokának nem sok ideje maradt alaposabban felmérni a helyzetet, miután pillanatnyi figyelemhiánya megpecsételte a sorsát. Az egyik tusken gaderffii alapos ütést mért a fejére, aminek még a hajóval történő zuhanást sem sikerült teljesen kihevernie. A lány ismét az eszméletlenség sötétségébe zuhant.

***

Ahsoka lassacskán visszatért a valóságba. Ám gyorsan rá kellett ébrednie, hogy szorult helyzetbe került. Nem tudott mozdulni, de tekintetével sikerült végigpásztáznia környezetét. Továbbra is egy barlangban volt, de nem ugyanabban, ahol a buckalakók rátaláltak. Valószínűleg labirintus-szerű járatok vezettek onnan erre a helyre egy katakomba-rendszerben. A nagyjából ovális alaprajzú, tágas üreg falán fáklyák sorakoztak, sárgás fényárba vonva a földalatti helyiséget. A lány egy kőemelvény tetején állt, amelyből mesterségesen alkotott, vastag, díszes oszlop emelkedett a mennyezet felé. Kezei és lábai ehhez az oszlophoz kötve gátolták a mozgását, megfosztva a szökés reális lehetőségétől. Az emelvényről egy kőből faragott lépcsősor vezetett a talaj felé, ahol több tucat buckalakó várakozott türelmetlenül. A lépcsősor két oldalán különleges, nagy mécsesekre emlékeztető füstölők ontottak magukból valami ismeretlen, lilás színű anyagot. Lepillantva lábai elé, Ahsoka különféle koponyákat figyelt meg, amik semmi jóval nem kecsegtettek. Valószínűleg a buckalakók egy szent áldozati helyére keveredett, vagy oda, ahol a szertartásaikat végzik. Sajnos nem sokat tudott a tusken népcsoport kultúrájáról, de azt igen, hogy nem vetik meg a kegyetlenséget, ebből kifolyólag nem barátságosak. Miután látták, hogy magához tért, a tömegből két alak vált ki, majd indult fel a lépcsőn Ahsoka felé. Az egyik bizonyára a buckalakók vezére lehetett, mert a többiekéhez mért, viszonylag nagyszabású öltözéke magas rangra utalt. Ahsoka megdöbbenésére, a másik buckalakó - aki talán a vezér jobbkeze lehetett - a galaktikus közös nyelven szólalt meg, így adott volt a kommunikáció lehetősége.
- Gyermekem, régóta vártunk rád... - mondta mélyen hörgő, de érthető hangon. Buckalakó létére meglehetősen kulturáltnak tűnt. - bemutatom bölcs vezérünket, Ozirát. - a tusken tiszteletteljesen a mellette állóra mutatott, aki a jelek szerint tényleg a vezetőjük volt, és tolmáccsal óhajtotta a togruta tudtára hozni mondandóját.
- Hatalmas megtiszteltetésben lesz részed, miután ősi próféciánk valóra válik. - a férfi a barlang falának egy telerajzolt részére mutatott, Ahsoka pedig követte tekintetével.
- A jóslat szerint, egy nap eljő közénk egy kiválasztott, aki hatalmas erejű utódot szül a népünknek. Ő lesz a megváltónk, aki által felemelkedhetünk és uralhatjuk ezt az univerzumot. - a tusken magyarázatával párhuzamosan, Ahsoka megfigyelte a barlangrajzokon szereplő alakokat. Az egyik valóban egy togrutára emlékeztető figura volt, aki életet adott a buckalakók új, minden eddiginél erősebb vezetőjének. Az ábrán egy veszélyes, Erő-használónak tűnő alak állt a buckalakók új nemzedékének élén. Lehetséges, hogy tényleg a jövőt jósolta meg ez a prófécia? Ahsoka gondolt rá, hogy felveti azt az apróságot, hogy nem ő jött el közéjük, hanem lényegében elrabolták, de mielőtt megszólalhatott volna, a szóvivő folytatta.
- Te, és a mágikus varázserőd olyan képességekkel ruházod fel harcos népünk jövőbeli vezetőjét, ami által megválthatjuk a Galaxist a káosztól, és saját rendet teremthetünk. - folytatta a férfi, majd a minden ruhájától megfosztott lányra mutatott. Ahsokát annyira lefoglalta új helyzetének felmérése, hogy csak ekkor vette észre, hogy rögtönzött ruháinak semmi nyoma. A csupasz szépség idomai közszemlére téve pompáztak az emelvény tetjén. Valamennyi buckalakó szemrevételezte a hibátlan, kamasz testet.
- A szertartás megkezdése előtt, amely során urunk elülteti benned a jövőnk zálogának magvait, idd meg ezt. - a tolmács mögött egy újabb buckalakó bukkant fel a lépcsősor tetején, kezében egy kehellyel. A benne lévő zöld folyadék cseppet sem tűnt bizalomgerjesztőnek. Ahsoka tudta, hogy ellenkezéssel nem sokat fog elérni, ugyanakkor nem tudta rávenni magát arra sem, hogy engedelmeskedjen. Időt akart nyerni, hogy kitaláljon valamit. Ám tétovaságát látván, a buckalakó határozottan a lány ajkaihoz nyomta a kehely szélét, majd a saját nyelvén morgott valamit.
- A szertartás sikeréhez meg kell innod! - mondta parancsoló hangon a tolmács, de egyúttal magyarázatot is adott. Ahsoka tudta, hogy ha meg akarták volna ölni, már halott lenne. Ráadásul, ha tényleg életet kell adnia, nem érdekük végezni vele. Nagy nehezen végül leküzdötte a keserű löttyöt. Néhány pillanat múltán, Ahsoka máris érezte, hogy régről ismert késztetése ébredezni kezd. Talán bedrogozták valamiféle vágyfokozóval? Logikusnak tűnt, hiszen így a buckalakóknak nem kell megküzdeniük a togruta ellenkezésével, és könnyebb lesz az együttműködés. A buckalakó eldobta a kelyhet, majd kioldotta a lány kezeit és lábait béklyóban tartó köteleket. Ahsoka tétován ácsorgott az emelvényen. Saját meglepetésére, nem próbált szökni. Hogy a lehetőségeit mérlegelve jött-e rá erre, vagy ennek is a szerhez volt köze, azt nem tudhatta biztosra.
- Mielőtt bölcs vezérünk megkezdené a szertartást, be kell fogadnod a termékenység szimbólumát.
- A termékenység... szimbólumát? - nyögte ki értetlenül a lány, aki először szólalt meg, mióta itt van.
- Innod kell egy másféle  nedűből is... - magyarázta. - ...de ez csak frissen jó. Így megbizonyosodhatunk róla, hogy megváltónk egészséges és erőteljes lesz. - a szószóló hátat fordított a lánynak, a saját nyelvén morgott valamit a tömeg felé, majd Ozirával együtt elhagyta az emelvényt. A tömegből hat buckalakó vált ki, majd indult el felfelé a lépcsősoron. Az emelvény tetejére érve, félkört alkotva állták körbe az ácsorgó szépséget. Ahsoka az eddigiek alapján is sejtette, mi következik, de amikor alig pár pillanat múltán hat merev férfiasság szegeződött rá, még egyértelműbbé vált minden. A hat férfi egyike a kövezetre mutatott, míg egy másik határozottan lefelé kezdte nyomni a lány vállát. A togruta immár az emelvény tetején térdelt, arca pedig egy magasságba került az erek borította hímtagokkal. Bár a zöldes folyadék nem tette kimondottan szexéhessé a lányt, engedelmességre bírta, a szökéssel kapcsolatos gondolatait pedig elméjének egy távoli szegletébe űzte. Önmaga tudatánál volt, de valamiért mégsem úgy viselkedett. Úgy érezte, itt és most meg kell tennie azt, amit várnak tőle. Lehet, hogy nem egy szimpla vágyfokozót itattak meg vele, hanem az engedelmességre is rábírták? Számos ehhez hasonló drog létezett az alvilágban, így Ahsoka elképzelhetőnek tartotta.

Ahogy az egyik masszív szerszám bájos arca felé közelített, Ahsoka  tudta, mit kell tennie. Készségesen nyitotta ki dús, hívogató ajkait. Ha nem állt volna semmilyen lötty hatása alatt, bizonyára tiltakozott volna. Jelenleg azonban nem érezte problémásnak, hogy zsenge ajkai közé fogadja az idegen, legkevésbé sem vonzó férfiasságot. Erotikus pillanat volt, amikor közelebb hajolt, kinyújtott, nedves nyelve pedig lágyan fogadta az első buckalakót. Szokatlan íze és szaga volt, de a lány nem torpant meg. Édesen ismerkedett a jövevénnyel, egyre nagyobb részét fogadva be. Úgy ízlelgette a tusken dárdát, mintha valami finom édesség lett volna. A kéjrúd végül elmerült a puha ajkak meleg ölelésében. Ugyan az arca nem látszódott, a férfit bizonyára nagy elégedettség töltötte el. A kék-fehér csíkos lekkuk előre-hátra mozogtak az egykori padawan bólogatását kísérve. A lány zsibbasztóan finom érzést keltő szájában újra és újra eltűnt, majd előbukkant az immár nyáltól fénylő férfiasság. Ahsoka lehunyt szemmel adta át magát a jelennek, miközben az erektől duzzadó dárda kiélvezte nyelvének simogatását. Ahsoka elméje kizárt minden fölösleges gondolatot, figyelmét tehetsége megmutatásának szentelte. Miután egy cuppanással megvált a kéjrúdtól, a fiatal togruta a másik irányba fordította a fejét, ahol egy újabb szerszám várakozott. A férfi meglengette büszkeségét, jelezvén a feladatot, mire a lány kérdés nélkül magáévá tette ezt is. Ahogy a második hímtag is a szájába furakodott, Ahsoka érezte, hogy a lüktető bestia egyre nagyobbra duzzad, biztos jeleként a profi szájmunkának. Az utóbbi évek során bőven volt alkalma tapasztalatokat szerezni, így nem lepte meg magát azzal, hogy alkalomról alkalomra egyre jobb munkát végzett. A nyáltól sikamlós szerszám könnyedén suhant a lány tüzes szájában. A tusken dárdája nagyjából emberi volt, így Ahsoka pontosan tudta, mik azok a módszerek, amiket használnia kell és mik azok a pontok, ahol a legérzékenyebb. Egy-egy vad szívás, nyelvének izgalmas tánca a makk körül, és természetesen bőséges nyál. Főként ezek kombinációját használta, méghozzá egyre ügyesebben. Néhány kéjes bólintás után a togruta ajkai közt már a harmadik szerszám ficánkolt. Ujjai a vastag bestiára fonódtak, miközben lágyan, érzékien szopogatta tovább, a tusken legnagyobb elégedettségére. Ahsoka aranyos, kék tekintete néha a felette magasodó férfira sodródott, de ajkai egy pillanatra sem hagyták abba a munkát. Lágy cuppogás, majd egyre vadabb szörcsögés kísérte páratlan profizmusát. A nedves hangokat és a lány nyögéseit leszámítva szinte néma csend uralkodott a barlangban. A többi buckalakó megigézve szemlélte a nem hétköznapi látványt, ahogy a csupasz togruta hat társukat kényezteti. Néhány vad szívást követően, az éppen a szájában lévő szerszám is kő keménnyé feszülve, nyálban fürödve pulzált, további gyönyörök után sóvárogva. Bár egy vékony nyálcsík még összekötötte vele, a lány már a negyedik dárdára cuppanva folytatta a forró kényeztetést. Miután az ötödik és hatodik férfi is megcsodálhatta a togruta kiválasztott meglepően mennyei szájmunkáját, Ahsoka felváltva folytatta a minden irányból arcára szegeződő szerszámok orális polírozását.

Az emelvényen térdelő csupasz togruta lány hosszú percekig cuppogott az őt körülvevő kéjrudak erdejében. Két szerszám a kezében, egy pedig nedves ajkai közt csúszkált, egyre vadabb tempóban. A száját feszítő dárdát próbálta minél mélyebben befogadni, hogy felfedje mély torkú képességének bravúrját is. A felhergelt férfiasság csaknem teljesen eltűnt a lilás ajkak közt, Ahsoka torka pedig kidudorodva adta jelét az idegen vendégnek. A köhögési reflexe már csaknem teljesen elmúlt az évek során, így nem okozott gondot hosszú, szenvedélyes másodpercekig a mélyben tartania a tusken fenevadat. Miután végre fellélegezhetett, bőséges nyál csordult ki szájából, az állán lefolyva egyenesen szépséges kebleire. Ám szája nem sokat pihenhetett, miután mindig akadt egy buckalakó szerszám, amely kitöltötte és munkára fogta. A tuskenek elégedett morgásait a togruta lány nyögései és szájmunkájának nedvesen cuppogó hangjai kísérték. Nyálban úszó keblein a fáklyák narancssárga fénye csillogott. Ahsoka mindkét kezében egy-egy szerszámot tartott, amiket aztán egymást váltva kényeztetett. Egy cuppanás az egyik dárdára, egy cuppanás a másikra. Mindezt őrjítően finom, sikamlós nyelvének csiklandozásával kísérve. A buckalakók nem bírták már sokáig visszatartani azt a bizonyos robbanást. Egyikük magáénak követelte a szépség figyelmét, majd szélsebes, polírozó mozdulatokkal kezdte rángatni felhevült dárdáját. Ahsoka tudta, mi következik, ezért kinyitotta száját, és felkészült a krémes anyag fogadására. A tusken furcsa nyögést hallatott a maszkja mögött, majd szabadjára engedte felgyülemlett anyagát. A fehéres, kissé áttetsző, krémes anyag beborította a togruta nyelvét, majd minden lövés után, egyre jobban feltöltötte a száját. A kielégült buckalakó letántorgott az emelvényről. Ahsoka szájában a jellegzetes, fehér anyag úszott. A lány tudta, mit várnak tőle. "Innod kell egy másik nedűből is." - emlékezett a közös nyelvet beszélő tusken szavaira. Így összecsukta nedves ajkait, majd lenyelte a meleg, sós anyagot. Szokatlan egyedi íze volt, melyhez hasonlót Ahsoka még nem tapasztalt, de nem sokban tért el azoktól a töltetektől, amiket eddig kóstolt.

Bár csak az imént nyelte le az első adagot, máris egy újabb szerszám tolakodott a togruta sikamlós szájába, hogy kövesse társát. Az izgatott tusken a lány fejére tette két kezét, majd egyre sebesebben vonagló derekával vad tempót diktált. Ahsoka azonban kitartott és hősiesen tűrte a felajzott bestia ostromát. Az iménti nektár áradat szerencsére még sikamlósabbá tette száját, valamint torkát, így nem kellett annyit küszködnie. Mivel öklendezései reflexe szinte teljesen megszűnt a sok gyakorlás során, így csupán a nedvesen csattogó és gurgulázó hangok kísérték a kemény szájmunkát. A buckalakónak négy társa maradt az emelvényen, de türelmesen vártak a sorukra. Ahsoka ezúttal nem felváltva kényeztette őket, miután az előtte álló férfi már közel járt a csúcshoz. Így kiemelt figyelmet biztosított neki. Miután a tusken derekának heves vonaglása egy pillanat alatt megszűnt, majd halk nyögés hallatszott maszkja mögül, a nézők számára is egyértelművé vált, hogy a fiatal szépség megkapta a második adagját. Ahsoka szeme elkerekedett, ahogy a mélyen megállapodó hímtag lüktetve feszítette szűk torkát, miközben bőséges mennyiségű anyagot árasztott magából. A togruta a sarkain ülve térdelt, miközben combján támaszkodva igyekezett kitartani. A férfi továbbra is az ágyéka felé szorította a lekkukkal díszített fejet, meggyőződve róla, hogy nektárjának egyetlen cseppje sem megy kárba. Ahsoka olyan mélyen tartotta parányi torkában a bestiát, hogy orra a tusken testébe fúródott. Másodpercek múltán a buckalakó végre elengedte a lányt, akinek szájából kicsúszott a kielégült szerszám. Miután a torkán zúdult le az egész adag, semmi külső nyoma nem maradt az imént elsült tuskennek.

Alig, hogy a másodikként végző férfi is lesétált a lépcsősoron, Ahsokát máris körbevette a maradék három. Csupán néhány másodpercbe telt, és szája máris egy újabb buckalakó dárdáját simogatta. Miközben szájmunkájának minősége nem hagyott alább, tenyereit is kitöltötte egy-egy megtermett hímtag, melyeket polírozó mozdulatokkal hergelt tovább. A harmadik adag nem váratott sokáig magára. Ahsoka egy izgató cuppanással vált meg a szerszámtól, ahogy a férfi kihúzta azt szájából, majd saját kezébe véve a végjátékot, polírozásba kezdett. A lány ekkor ismét csak egy férfival foglalkozott. Néhány pillanatnyi rántás elég volt hozzá, a férfiasság hegyéből rakétaként törjön elő a jellegzetes, fehér anyag. Ahsoka szeme reflexszerűen megrebbent, ahogy a villámgyors permet elárasztotta száját. Bár az anyag java a szájába jutott, narancssárga arcára is került belőle. Miután a kielégült buckalakó elcsomagolta falloszát, lesétált az emelvényről. A togruta parányi mutatóujja az arcáról a szájába segítette a tévútra ment nektárt. A szépség mosolyogva nyelte le az újabb adagot.

A negyedik buckalakó egy intéssel jelezte, hogy ő sem áll már távol az orgazmus mennyei gyönyörétől, így Ahsoka készségesen rá fordította minden figyelmét. Ez a tusken is önpolírozással igyekezett a csúcsra hágni, de ez nem gátolta meg Ahsokát abban, hogy különféle testnedvek borította nyelvével a segítségére legyen. Szorgalmasan nyalogatni kezdte a férfi golyóit, aki nem adta jelét annak, hogy ne nyerte volna el a tetszését a szándék. A jelek szerint valamennyi buckalakó egyre közelebb került a kielégüléshöz, mert egyre kevesebb idő kellett a csúcsra juttatásukhoz. Ahogy a negyedik szerencsés is felnyögött maszkja mögött, a tusken a lány nyelvére helyzete dárdája hegyét, amelyből gyors villanásokkal indult útjára a krémes nedű. Ezúttal a töltet egésze azonnal a togruta szájába jutott, így nem volt szükség rásegítésre. Ahsoka nyitott száját teljesen kitöltötte a fehér, krémes folyadék. Egy bájos nyelést követően újra kinyitotta száját, bemutatva, hogy újabb adagot tett magáévá.

Ahsoka arca nyáltól és nektártól csillogott a fáklyák fényében. Miután nyert néhány lélegzetvételnyi időt, körbepillantva felfedezte, hogy az emelvényről távozó tuskenek helyére újabbak érkeznek. Bármennyi nedűvel is kellett még biztosítani termékenységét, tudta, hogy a legfőbb feladat továbbra is előtte áll: Erő-érzékeny utódot kellett szülnie a tusken népcsoportnak, aki később a vezérükké válhat. Ám a prófécia beteljesedéséhez előbb még a jelenlegi vezér, Ozira várt rá...