2016. augusztus 22., hétfő

Star Wars: A Lázadók krónikái: 8. fejezet - Nagy felfedezés



Star Wars: A Lázadók krónikái
8. fejezet: Nagy felfedezés


Írta: Cody


Előbb a tompa hangok, majd az egyre erősödő derengés jelezte, hogy Ezra kezdi visszanyerni az eszméletét. Ahogy a látása szép lassan kitisztult, a fiú gyorsan felfedezte, hogy valószínűleg egy birodalmi létesítményben van. A minimalista berendezések, a fémes szürke falak és a csillogó felületek a Birodalom jellegzetes, komor hangulatát tükrözték. Amikor Ezra elfordította a fejét, és meglátta az Inkvizítort, szemernyi kétség sem maradt benne.
- Felébredtél? Remek. - mondta a pau'an fajba tartozó férfi, a rá jellemző arrogáns hanghordozásával. Az Inkvizítor a negyvenes éveiben járhatott. Fakó bőre, vörös arcmintái és sárgán világító szeme félelmet keltő jelenséggé tették. Ezra azonban igyekezett nem kimutatni a félelmét. Bár még kissé kábának érezte magát, tisztán emlékezett rá, mi történt, és hogyan került ide...
...miután társaival a Garelre ment egy szokványosnak tűnő, ellátmányszerző küldetés végrehajtására, ő és Sabine a megfigyelés feladatát kapták. Miután a mandalori lány egy felbukkanó fejvadász nyomába eredt, majd visszatért Ezrához, egy hihetetlen ajánlatot tett a kölyöknek. Ezra korábban csak álmodni mert arról, hogy valaha magáévá teszi gyönyörű társát, ám legnagyobb megdöbbenésére azon a gareli háztetőn pontosan ez történt. A fiú legalábbis mindvégig így gondolta. A tüzes kalandot követően azonban a "lány" felfedte valódi mivoltát: egy clawdite fejvadászt. Az alakváltó lény felvette az ártalmatlanított Sabine alakját, illetve ruháit, majd sikeresen rászedte Ezrát, akit aztán sikerült elkábítania. A fiú annyit tudott meg a clawdite-tól, hogy az Inkvizítor küldte, akinek valami oknál fogva szüksége volt Ezra nektárjára.

- Engedj el! - mondta Ezra, bár amikor rájött, milyen értelmetlen mondat hagyta el a száját, inkább egy kérdést tett fel. - Mit akarsz tőlem?
A kölyök egy függőlegesen felállított, asztalszerű fémlaphoz volt bilincselve, ami hasonlított a vallatóhelyiségekben lévő társaihoz.
- Rögtön a tárgyra tértünk? Ezt már szeretem. - kezdte az Inkvizítor gúnyos hangon. - Nagyon egyszerű. - folytatta a férfi, mialatt nyugodtan fel-alá sétált Ezra előtt. - Segíteni fogsz nekem az egyik úttörő kísérletemben.
- Miért segítenék neked bármiben is? - kérdezte a kölyök indulatosan. A pau'an mosolyogva folytatta.
- Mert nincs választásod. Ez nem kérés volt. De ami azt illeti... talán még élvezni is fogod a dolgot. - mondta, majd lenyomott egy gombot a közeli terminálon. - Küldjék be. - az Inkvizítor utasítását követően az Ezra melletti második, kisebb ajtó feltárult, majd egy fiatal lány lépett a helyiségbe.

Ezra csodálkozva nézte a fiatal teremtést, aki legalább két évvel fiatalabb volt nála. Karcsú alakja a steril orvosi köpenyen keresztül is kivehető volt. Hosszú, hátközépig érő, sötétvörös haja éles kontrasztot alkotott a hófehér köpennyel. Csupasz talpakkal állt meg a férfi és Ezra között, majd smaragdzöld tekintetét az Inkvizítorra szegezte.
- Mi ez az egész...? - értetlenkedett Ezra, felváltva méregetve a lány és az Inkvizítort.
- Ő itt Mara... vele fogsz segíteni nekem. - biccentett a férfi a jövevényre.
- Hogy? - Ezra nem tiltakozott dacból, a kíváncsisága most erősebb volt. Nem tudta, mit akar az Inkvizítor tőle és ettől a "Marától".
- Azt már bizonyára tudod, hogy mire utazom. - közölte a férfi, majd elővett egy fiolát, ami valami fehér, krémszerű anyaggal volt tele. A kölyöknek beletelt néhány pillanatába, mire rájött, mi az.
- Hallottam a fejvadászodtól, hogy valami beteges dolgot forgatsz a fejedben. Ami semmi jó nem lehet. - mondta Ezra, ám az Inkvizítor csak szórakozottan mosolygott.
- Tudtad, hogy a midichloriánok az ivarsejtekben a legkoncentráltabbak? - kérdezte a férfi, bár nem várt választ. Ezra nem igazán tudta, mire megy ki a játék. - Az elméletem szerint, egy hozzád hasonló kaliberű Erő-használó spermájával lehetséges Erő-érzékennyé tenni egy olyan személyt, aki korábban nem volt az. - folytatta a pau'an, majd futó pillantást vetett Marára. - Sajnos a Sötét Oldalt követőkkel nem működik a dolog, sem holmi átlagos Jedikkel, mint az úgynevezett mestered. - Ezra már készült a visszavágásra, de egyelőre megspórolta az erejét, és türelmet erőltetett magára, mire az Inkvizítor folytatta. - Reményeim szerint különleges vagy, és működik az elméletem. Ami nagy felfedezés lenne. Ha pedig így van, a hasznomra lehetsz... képzelj csak el egy egész Erő-használó hadsereget a Birodalom szolgálatában.
- Azt várod, hogy segítsek neked? A társaim hamarosan ideérnek és...
- Á, igen. A társaid. Örülök, hogy szóba hoztad. - ismételte a szót a férfi, majd ismét a terminálhoz lépett. Egy gomb megnyomásával aktiválódott a padlóba épített holovetítő. A köpenyt viselő Sabine kéken derengő képe jelent meg Ezra előtt, amint közrefogta őt két rohamosztagos, valamint az alakváltó nő. Shyxa még mindig Sabine páncélját viselte.
- Sabine...? - Ezra előbb aggódva nézett a lány holoképére, majd haragosan az Inkvizítorra. Gondolhatta volna, hogy Shyxa a mandalorit is leszállította. - Ha bármi baja lesz...
- Ne fárassz, gyermek. Nem vagy abban a helyzetben, hogy fenyegetőzz. De... nem lesz semmi baja, amíg képes vagy együttműködni velem.
- Mit csináljak? - kérdezte Ezra, bár alig tudta rávenni magát, hogy ne indulatból cselekedjen.
- Meg kell tudnunk, hogy valóban Erő-érzékennyé válhat-e így egy átlagos ember, jelen esetben Mara, avagy sem.
- De... ehhez... - Ezra nagyot nyelt, ahogy körvonalazódott előtte, mi vár rá. Még ő maga is csak 15 éves volt, így a nála fiatalabb lány minden szempontból éretlennek számított.
- Igen. Ugyanazt kell tenned, amit Shyxával tettél. - mondta az Inkvizítor, majd biccentett egyet a lánynak, megadva a jelet. Mara egyetlen mozdulattal kioldotta magán a fehér köpenyt, ami így a lábai elé hullt. Csupasz, törékenynek ható teste kétségtelenül éretlen volt még, de a maga nemében mégis gyönyörű. Bár a keblei még nem indultak fejlődésnek, az már most egyértelmű volt, hogy évek múlva vonzó nő lesz Marából. Az Inkvizítor kíváncsian várta Ezra reakcióját, aki zavartan kapta el tekintetét a csupasz látványról.
- Elég lenne egy olyan fiolával, vagy akármivel... mesterségesen... - próbált tiltakozni a kölyök, de nem sokra ment vele.
- Attól tartok, nem. A midichloriánok csak nagyon rövid ideig életképesek az ivarsejtekben. - mondta a férfi, majd Mara mögé lépett, és apró vállaira tette két kezét. - Ne aggódj, Marának nem ez lesz az első... már betanítottuk. - mondta a férfi kaján mosollyal, Ezra pedig nem akart belegondolni, hogy érti ezt a pau'an. - És jól tudja, milyen fontos ez a kísérlet. Nem igaz, Mara?
- Igen, Inkvizítor. - felelte a ruhátlan lány vékony hangon.
- Remek. Odaát leszek, a megfigyelő teremben. - mondta a férfi, majd az ajtóhoz lépett. - Tegyétek, amit tenni kell. És Ezra... ne próbálj ellenkezni, és ne jusson eszedbe semmi ostobaság. Ne, ha kedves a barátnőd élete. Veled ellentétben, őt már nem igazán áll érdekemben életben tartani.

Néhány másodperccel azután, hogy az Inkvizítor elhagyta a helyiséget, Ezra állványa dőlni kezdett, így hamarosan hanyatt fekve találta magát a fémlapon. Néhány pillanat múlva, a bilincsei is felpattantak, szabaddá téve végtagjait. Ezra tudta, hogy az Inkvizítor irányítja a terem vezérlését, így a mennyezeten lévő kamerákat is. Az anyaszült meztelen lány közömbösen állt Ezra előtt. Nem úgy tűnt, hogy zavarban lenne, félne, vagy ellenére lenne a kísérlet. A fiú elképzelni sem tudta, hogy a Birodalom milyen módszerekkel éri el ezt a jellegű engedelmességet. De most neki kellett engedelmeskednie, ha életben akarta tudni Sabine-t. Jelenleg nem volt más választása. Tudta, hogy a társai keresik őket, ám addig életben kellett maradniuk.

Mara az asztal mellé lépett, amelyen Ezra feküdt, majd kötelességtudóan kézbe vette az irányítást. Amikor karcsú keze a fiú sliccénél kezdett matatni, Ezra megrezdült.
- Várj... - tiltakozott a kölyök ösztönösen, mire a lány néhány pillanatra mozdulatlanná dermedt. Smaragdzöld tekintetét értetlenül meresztette Ezrára, ám végül folytatta, amit elkezdett. A fiú pontosan tudta, hogy  az Inkvizítor minden lépésüket figyeli a szomszédos teremből, így komolyabb tiltakozást nem kockáztathatott meg. Ezra lágyan felnyögött, miután végigfutott rajta a hideg, amikor Mara vékony ujjai előragadták a félig lankadt szerszámot a narancssárga nadrág rejtekéből. A lány határozott volt, ugyanakkor nem durva. Mara kecses dereka meghajlott, a lány pedig előredőlve hajolt közelebb a kezében tartott bestiához. A továbbiakhoz először fel kellett tüzelnie, az Inkvizítor állítása szerint pedig remekül értett ehhez. Ahogy a fiatal szépség forró lehelete, majd selymes nyelve első ízben megérintette a dárdát, az szinte azonnal növekedésnek indult. Bármit is gondolt Ezra a szituációról erkölcsileg, az ösztöneit nem irányíthatta. Ha akarta, ha nem, mennyei érzést nyújtott a fiatal lány érintése. Ahogy a lány forró ajkai a merevedő szerszám köré fonódtak, a kölyök lehunyt szemmel adta át magát a gyönyörnek. Eddig csupán Hera jóvoltából volt szerencséje megtapasztalni az érzést, de meglepő módon, ezt annál is jobbnak tapasztalta. Ahogy Mara szorgosan bólogatni kezdett a dárdán, a fiú hitetlenkedve élvezte ki a fiatal, puha kis nyelv érintéseit. A vadító, heves szívásokat, amivel a lány egyre keményebb állapotba hergelte a szerszámot. Az alig 13 éves szépség vörös tincsei elszántan követték a bólogató mozgást, amit nedves, cuppogó hangok kísértek. A puha ajkak könnyedén csúszkáltak a nyáltól fénylő dárdán, ami immár teljes merevségével töltötte ki a lány száját. Méreteiből adódóan Mara csupán a bestia egyharmadát volt képes eltüntetni ajkai közt, ami máris a torkát súrolta. A lány forró szájmunkája percekig folytatódott, Ezra legnagyobb örömére. A kölyöknek olykor sikerült elfeledkeznie arról, hogy egy birodalmi létesítményben van, az Inkvizítor markában, annak őrült tervében segédkezve. Megfeledkezett a gondokról, és csak az édesen cuppogó Mara kellemesen meleg, zsibbasztóan gyengéd szájának szentelte figyelmét.

A fiatal lány újra és újra tűrőképessége határáig nyelte a dárdát, amikor megreccsentek a falba épített hangszórók.
- Gyerünk, Mara. Mutasd meg neki a különleges trükködet is. - hallatszott az Inkvizítor hangja, aminek sikerült visszarántania Ezrát a valóságba. A lány nedves ajkai néhány nyálcsík kíséretében távolodtak el a fénylő, mereven lüktető szerszámtól. Ezra kíváncsian figyelte a csupasz szépséget, aki felmászott az asztalra, a fiú elé. A kölyök lábai közt kecses macska módjára térdelt négykézláb a fiatal lány. Mara bájos arca előtt Ezra kőkemény, erektől duzzadó férfiassága lüktetett. A lány csupán néhány pillanatig habozott, majd máris újfent szájába fogadta a fenevadat. Ezra ismét beleborzongott a hihetetlen érzésbe, amit ez a zsenge teremtés nyújtott neki. Miután Mara elnyelte a szerszám egyharmadát, várt néhány pillanatot, mintha csak felkészülne valamire. Ezra lihegve várta a szépség újabb szájmunkáját, aki lassan előrehajolt. Öklendező reflexével küszködve, a lány egyre mélyebbre nyelte a méretes dárdát. A nyáltól sikamlós jószág valamelyest megkönnyítette Mara számára a feladatot, de így is hatalmas kihívást jelentett a dolog szűk szájának és torkának. Ezra férfiassága végül teljesen eltűnt a lány ajkai között, akinek arca a vörös árnyalataiban játszott a megpróbáltatástól, továbbá a szemei is könnybe lábadtak. Az oxigénhiánnyal is harcoló Mara az asztal szélébe kapaszkodott, miközben gyengéden szorító torka mélyén tartotta a vastag szerszámot. Ezra úgy érezte, azonnal felrobban az intenzív gyönyörtől, ám Mara ekkor egy öklendező hangot hallatva kivette szájából a fenevadat, bőséges nyálzuhatagot hagyva maga után. Ezra a csúcs pereméről táncolt vissza. Az Inkvizítor nem hazudott. Bárki is volt ez a lány, és bármit is tettek vele, fiatal kora ellenére valódi tehetség volt. Mara lihegve igyekezett pótolni a levegőhiányt, majd lenyelte a szájában maradt fölösleges nyálat.

Miután kissé kifújta magát, Mara közelebb tornázta magát a fiúhoz. A lány arca így Ezra feje fölé került, ahogy legértékesebb bája is immár a fiú szerszáma fölött volt. Ezra égnek álló dárdája egyenesen a fiatal forróságra szegeződött, ahonnan érezte a finom, lágy hőt, ami tovább tüzelte vágyát. Az ellenállhatatlan, szőrtelen szentély ámulatba ejtően izgató volt. Mara ujjai ismét megérintették a nyálas dárdát, majd gondos mozdulatokkal a csupasz szeméremajkaihoz vezették azt. A fiatal lány néhányszor megcirógatta kívánatos bejáratát a saját nyálától nedves kéjrúd hegyével, hogy megkönnyítse a behatolást. A szexi tini jól láthatóan érette a dolgát. A makk könnyedén elmerült a kamasz szentélyben, amit szép lassan a szerszám többi része is követett. Ezra elképedve csodálta, milyen gyönyöröket rejt a szépséges Mara meleg és selymes barlangja. A lány elképesztően szűk volt. Amikor a dárdán ülve felegyenesedett, olyan vadító lovaglásba kezdett, hogy a kölyök ismét gyorsan közeledett a csúcs pereméhez, ahonnan az imént visszarángatták. Mara határozottan, egyre gyorsulva lovagolt a dárdán, annak minden apró rezdülését megérezve. Ahogy Ezra férfiassága újra és újra elmerült a mesés, szűk punci mélyére, érezte a barlang falának minden egyes kis apró göröngyét. Bár a lány keblei még csaknem teljesen fejletlenek voltak, a kölyök megcsodálta az aranyos, rózsaszínes mellbimbókat. A dögösen lovagló Mara fejlődésben lévő teste a nőiesség kiteljesedése nélkül is lenyűgözte a fiút. A vékony karok, a kecses csípő, a feszes hasfal, a gyönyörű arc, és persze a bájos szentély... Ezra - tartva a reakciótól - óvatosan a lány derekára tette két kezét, ám az mintha észre sem vette volna. Lehunyt szemmel, szorgosan ugrált a merev dárdán. Hosszú, vörös haja még erotikusabbá tette mozgását.

Ezra szerette volna minél tovább kiélvezni ezeket a mennyei perceket, de Mara olyan jó munkát végzett, hogy a fiú tudta, képtelen sokáig húzni az elkerülhetetlent. Továbbá azzal is tisztába volt, hogy nem az ő minél hosszabb kéjmámora a szempont, hanem a kísérlet sikere. A forró kéjbarlang okozta örömök a végsőkig hergelték Ezrát, aki lehunyt szemmel felnyögve adta át magát az orgazmus gyönyörének. Miután magában érezte a szentélyét feszítő hímtag vad rándulásait, Mara lassított a tempón. Ezra magára szorította a lány derekát, aki így éppen akkor hagyta abba a mozgást, amikor az elsülő szerszám a legmélyebben volt benne. A fiú kábulatba esve adta át magát a mámorító érzésnek, miközben forró nektárja kirobbanva árasztotta el, és töltötte fel a fiatal szentélyt. Mara hagyta, hogy az utolsó csepp is csodás puncijába jusson. Ezra lihegve fújta ki magát, míg a lány hosszú pillanatokig ült tovább a férfiasságon. Mara érezni vélte, hogy a lágy, meleg anyag önálló életre kel benne, amit jó jelnek vett. Amikor a lány szép lassan leszállt a kielégült hímtagról, a fehér, krémes anyag szivárogni kezdett a sötét kis nyílásából. Az anyaszült meztelen Mara leugrott az asztalról, majd minden további nélkül az ajtó felé vette az irányt. Számára ez csak egy feladat volt. Ezra semmit nem jelentett neki. Karcsú combján vékony csíkban csorgott le a puncijából szivárgó anyag. Miután a vörös szépség felvette a padlóról fehér köpenyét, majd magára öltötte azt, szó nélkül elhagyta a helyiséget.

Ezra tétován csomagolta el a nektártól ragacsos szerszámát, ám ekkor meghallotta az Inkvizítor hangját a hangszórókból.
- Szép munka, fiatal barátom. Most pedig... - kezdte a férfi, ám ekkor a hangszórók kikapcsoltak, és minden sötétbe borult a teremben. Ezra legjobb tippje szerint áramszünet történt. Pár pillanattal később, a tartalékgenerátorok által működő riasztók vörös fénye és a szirénák hangja váltotta fel a sötétséget és a csendet. Amikor az asztallal szemben lévő bejárat feltárult, Ezra egy fehér páncélos rohamosztagost pillantott meg az ajtóban, sugárvetővel a kezében. A kölyök leugrott az asztalról, és már készült a harcra, amikor egy ismerős, mandalori páncélos alak is felbukkant az osztagos mellett. Miután mindketten levették sisakjukat, a fiú felismerhette bennük a barátait. Kanan és Sabine álltak előtte a birodalmiaktól zsákmányolt felszerelésekben - Sabine-nek ugyanis sikerült visszaszereznie a páncélját Shyxától.
- Mire vársz még, kölyök? - kérdezte a lány.
- Ti meg...? - kezdte volna a fiú a meglepetés hatása alatt állva, de Kanan belé fojtotta a szót.
- Majd később megbeszéljük, de most mennünk kell. - mondta, azzal mindhárman elhagyták a termet. A vészfények által megvilágított folyosókon csak néhány kósza rohamosztagos állta útjukat, ám valamennyivel végeztek. A csillagrombolón - mint kiderült ezen voltak - a lázadók által megszervezett és kirobbantott káosz uralkodott. Miután átrohantak egy Zeb által őrzött oldalzsilipen, felszálltak a csillagrombolóhoz kapcsolódó Ghost teherhajóra.
- Mindenki megvan? - hallatszott Hera hangja a hajó hangszóróiból, mire Zeb pozitív válasszal felelt.

Ezrát a biztonságosnak ható otthonérzet kerítette hatalmába, amikor a Ghost eltávolodott a birodalmi csillagrombolótól, hogy a hiperűr menedékébe ugorhasson. Bár néhány TIE-vadász útnak indult a hatalmas hangárakból, Hera egy szempillantás alatt hiperűrsebességre kapcsolt, a Ghost pedig köddé vált az őt üldöző birodalmiak előtt.
Az akció után, miután valamelyest lenyugodtak a kedélyek, a csapat a tárgyalóban gyűlt össze. Kanan elmesélte, hogy a Sabine páncéljába rejtett, titkos jeladó segítségével sikerült rájuk találni a csillagrombolón. A fiatal fejvadász megosztotta társaival, hogy női fortélyhoz folyamodva már a felmentősereg megérkezése előtt átjutott az ártalmatlanított rohamosztagosokon. De hogy mit ért "női fortély" alatt, azt már nem részletezte. Továbbá közölte, hogy miután sikeresen visszaszerezte páncélját a Shyxa nevű tolvaj, alakváltó fejvadásztól, találkozott a rohamosztagosnak öltözött Kannannel, akit kis híján sikerült lelőnie. Kanan hozzátette, hogy az álcázást biztosító Ghost fedélzetén kapcsolódtak rá a csillagrombolóra, ahol aztán rohamosztagos páncélt zsákmányolva, feltűnés mentesen sikerült eljutnia Ezráig. Míg a számítógépes hálózatra csatlakozó Chopper áramszünetének és biztonsági zárlatának köszönhetően a csapat viszonylag könnyedén hagyhatta maga mögött a birodalmi hajót, miközben az Inkvizítor átmenetileg csapdába esett a megfigyelőterem lezárt páncélajtói mögött.
Ezra félt bevallani az igazságot, így nem számolt be arról, mit tervezett az Inkvizítor, és mit művelt azzal a Mara nevű lánnyal. Remélte, hogy ennek semmi jelentősége nem lesz a későbbiekre nézve. Helyette csak annyit közölt, hogy az Inkvizítor a további lázadókról akart informálódni Ezra által.
A lázadók természetesen örültek, hogy egy sikeres mentőakció állt mögöttük, ami rosszabbul is végződhetett volna. A csapat végre kifújhatta magát, míg Ghost a hiperűr kékes örvényében száguldott tovább a Lothal felé.

Hera a kommunikációs részleg magányába visszavonulva, beütött egy kódot a holovetítő számítógépébe. Egy felismerhetetlen, csuklyás alak jelent meg a vetítő felett.
- Fulcrum, itt Lidérc 1-es. - kezdte a twi'lek a rejtélyes alakhoz beszélve.
- Hallgatlak, Lidérc 1-es. - hallatszott az alak recsegős, torzított hangja.
- Azt hiszem, ideje lenne előbújni az árnyékból. - mondta Hera kifürkészhetetlen hangon, Fulcrum holoalakját bámulva.

Később, a lázadó szöktetés áldozatává vált csillagromboló fedélzetén, az Inkvizítor hologram-adást kezdeményezett a kutatásával megbízott tudóssal. Az idősebb, ősz hajú férfi elégedetten közölte az örömhírt, mely szerint az ifjú Marával történő kísérlet sikeresnek bizonyult. Hihetetlen módon, a lány valóban Erő-érzékeny lett, pusztán Ezra anyagának köszönhetően. Az Inkvizítor elégedetten nyugtázta a hírt, hogy elmélete beigazolódott. Bár bosszantotta, hogy a lázadó kölyöknek, és társainak sikerült megszöknie egy birodalmi csillagrombolóról, méghozzá az orra elől. Ám miután maradt még mintája az anyagból, a férfi elhatározta, hogy mégis csak megpróbálja mesterséges úton reprodukálni a jelenséget. Emellett természetesen fokozza az Ezra utáni hajtóvadászatot is.
- ...és még valami... - mondta az Inkvizítor a kékesen derengő hologramnak. - ...írják fel az ifjú Marát a Császár Keze Program jelöltjeinek listájára. Az az érzésem, hogy nagy jövő áll előtte.
- Igenis, Inkvizítor. - nyugtázta a tudós, majd a hologramja eltűnt. Az Inkvizítor szája ördögi mosolyra húzódott.






2016. július 2., szombat

Star Wars: Ahsoka krónikái: 30. fejezet - Fejvadászok markában



Star Wars: Ahsoka krónikái
30. fejezet: Fejvadászok markában


Írta: Cody


Ahsoka hitetlenkedve nézte az előtte meredező hatalmas fenevadat, ami az imént juttatta őt a csúcsok csúcsára. Az ősi togruta Vágy rendszeresen gyötörte a fiatal lányt, aki mostanra megtanult együtt élni vele, és elfogadta, hogy csak egy megoldás létezik rá, amihez félre kell tennie a büszkeségét. Ellenkező esetben biztosan megőrült volna. Ám korábban álmaiban sem gondolta volna, hogy önszántából kínálja fel magát egy dalgo fajba tartozó négylábú bestiának. A minden téren barátságtalan coruscanti Alvilágot való elhagyását követően, a togruta szépség egy teherhajó formájában talált szállítóeszközre. Pechére azonban a pilóta valami rejtélyes oknál fogva megszabadult a rakományától, amely közt a lány menedéket keresett. A hajó eltűnt, míg a rakomány egy ismeretlen dzsungelbolygó vonzásterébe került. Hála a biztonsági berendezéseknek, Ahsoka átvészelte a zuhanást, majd találkozott azzal a dalgóval, akivel később közelebbről is megismerték egymást. Sokkal közelebbről. A lány napokat vészelt át a minden jel szerint értelmes lényekről mentes bolygón, amikor idővel ismét erősödni kezdett túl jól ismert Vágya. A togruta már nemigen próbált harcolni, hogy legyőzze ezt a késztetést, tudta, hogy sokkal erősebb nála. Ezt követően, Ahsokának már csak arról kellett meggyőznie magát, hogy egy olyan bizarr partner is segíthet rajta, mint a dalgo. A két fél egy barlangban szabadította fel szexuális energiáit, ami egy meglepően kielégítő orgazmusban végződött az egykori padawan számára.

A felajzott dalgo természetesen folytatást akart, ami az iménti kielégülés dacára Ahsokának sem volt ellenére. Csupán pillanatok választották el az állat hatalmas dárdáját attól, hogy a lány segítségével ismét elmerüljön a nektártól sikamlós forróságban, amikor a togruta tarkóján vészjósló bizsergés kúszott végig néhány pillanat alatt. Korábban akkor érzett ilyet, amikor padawanként a csatatéren fenyegette valamiféle veszély. Az Erő által támogatott érzéke vészcsengőként szolgált. A következő pillanatban egy sugárvető ismerős hangja töltötte be a barlangot, majd a dalgo halálhörgése. Ahsokának megdöbbenni sem maradt ideje, ösztönösen cselekedett, az Erő révén kifinomult reflexekkel. Amikor a halálos sebet kapó dalgo méretes és nem kevésbé súlyos teste a lány felé kezdett zuhanni, Ahsoka egy gyors fordulattal levetette magát a sziklaemelvényről. A földet éréskor való puffanását elnyomta az állat testének becsapódása az emelvénybe. Az imént még minden bizonnyal nagyon boldog dalgo nem mozdult többé. A fején egy megperzselt, fekete lyuk tátongott, ahonnan füst szállt fel a sugárnyaláb becsapódásának nyomán.
- Nem hiszek a szememnek. - hallatszott egy ismerős női hang a barlang bejáratánál. A hitetlenkedő Ahsoka a hang forrásához fordította tekintetét.
- Te...? - kérdezte a lány, az előtte álló nőtől döbbenettel vegyes haraggal. Az illető narancssárga, ujjatlan kezeslábast viselt, míg bőre kísérteties szürkésfehér színben játszott. A humanoid nő, már-már embernek tűnő feje szinte teljesen kopasz volt, egyedül a feje búbjából indult útnak egy hosszú, összefogott, aranybarna lófarok. Továbbá, egy antenna is díszítette a fejét, ami valami különleges beültetés lehetett. A nő ezen kívül barna, hosszú szárú csizmát, és ugyanilyen színű, dupla fegyverövet viselt magán, amelyek X-et alkotva fonták körbe karcsú derekát. A két fegyvertok a nő hosszú, formás combjaihoz simult, illetve egy-egy muníciós tár is lógott a válláról. Felszerelések terén egy nagy hatótávolságú mesterlövész puska lógott a hátán, két keze pedig egy-egy sugárvetőt tartott. Miután az egyik fegyver csöve még füstölgött, Ahsoka számára egyértelmű volt, hogy az imént a nő ölte meg a dalgót.
- Ne legyél ennyire meglepve. - mondta nevetve Aurra Sing.
- Mit keresel itt, Aurra? Miért tetted ezt? - kérdezte a fiatal lány, majd felállt a talajról, és iszonyodva nézett a halott dalgóra.
- Hogy mit keresek itt, az nem a te dolgod, édesem. Ha nem látom a saját két szememmel, nem hiszem el, amit az előbb láttam. - mondta gúnyosan mosolyogva a fejvadász. - Szórakoztál egy kicsit? - Aurra szavaiból sütött a gúny, és Ahsoka csak ekkor jött rá, hogy továbbra is teljesen meztelen. Ám meg se próbálta eltakarni idomait. Egyrészt, nem tudta mivel; másrészt, azzal rásegített volna Aurra kárörvendésére. Nem mellesleg, már elmúltak azok az idők, amikor szemérmesen viselkedett.
- Ehhez pedig neked nincs semmi közöd. Nem tudom, mit akarsz itt, de ezt nem fogod megúszni. - jelentette ki dacosan a lány, szúrós tekintettel meredve Aurrára.
- Nem? - kérdezett vissza a nő szórakozottan nevetve. - Mi a terved, kölyök? Enyhén szólva is... több fegyverem van. A társamról nem is beszélve.
- Társad? Milyen társad? - kérdezte Ahsoka meglepetten nyitva tágra kék szemeit.
- Gyere, mutatkozz be a zsákmányunknak. - mondta Aurra a beépített adó-vevőjébe. Néhány pillanat múlva egy hatalmas wookiee lépett a barlangba, fejvadásztársa mellé. A wookiee hangos hörgéssel és morgással mutatkozott be. Ahsoka beszélte a nyelvét, így megértette a nevét.
- Fekete Krrsantan? Nem hallottam rólad. - közölte már-már közömbösen a wookiee-val. Krrsantan egy megtermett, szürke szőrű wookiee volt. Vaskos, aranyöv, és ugyanilyen színű, X-et formáló muníciós öv feszült mellkasán, illetve egy-egy tüskés vállvédőt is viselt. A hátán egy szabványos wookiee nyílpuska lógott, a kezében viszont egy olyan kábítófegyver volt, amit a lánynak már volt alkalma közelebbről is megismerni a Felucián a trandoshiak által.
- Mi viszont hallottunk rólad, és tudjuk, hogy csinos kis összeget kapunk a leszállításodért. - vette át a szót Aurra.
- Hogy találtatok rám itt? - kérdezte a togruta kíváncsian.
- Egy jó fejvadász sosem árulja el a módszereit. - felelte a nő titokzatosan. - Legyen elég annyi, hogy eredetileg nem miattad jöttünk, de aztán kiszúrtunk a radarunkon. Most pedig... velünk jössz. Mindenképpen így lesz. Te csak azt döntheted el, hogy a könnyebb, vagy a nehezebb úton történjen-e. - közölte Aurra, zöld tekintetében elégedettséggel. Ahsoka nem sokáig habozott. Tudta, hogy a fejvadászok hajójának a közelben kell lennie, az pedig kiutat jelent a bolygóról.
- Miért könnyíteném meg a dolgotokat? - kérdezte a lány elszánt mosollyal, majd mindkét kezét előrenyújtva egy Erő-lökéssel a falnak taszította felnyögő Aurrát és Krrsantant. Ahsoka felgyorsított, és hatalmas szökkenésekkel indult a kijárat felé. Elhagyva a barlangot, már ismét az erdőben járt, amikor furcsa zajra lett figyelmes. Érzékelte a veszélyt, de cselekedni már nem maradt ideje. Ahogy a sárga hálót alkotó kábítófegyver lövedéke eltalálta karcsú testét, a felsikoltó Ahsokát átjárta a fájdalom, majd elgyengült és eszméletlenül rogyott a talajra. Fekete Krrsantan arra sem vette a fáradságot, hogy a vállára vegye a testet, pedig könnyedén elbírta volna a togrutát. Vastag, szőrös mancsával megragadta a lány vékony karját, majd húzni kezdte őt, egyenesen a hajója felé.


***


Ahsoka egy jellegtelen helyiségben tért magához. Miután a kábultság utolsó hullámait is kipislogta magából, megszemlélte környezetét. Koszos, sötét falak vették körül és félhomály uralkodott mindenütt. Ládák, alkatrészek és egyéb kacatok hevertek itt-ott, többnyire a falak mentén. A lány a talpa alatti vibrálásból kikövetkeztette, hogy valószínűleg egy hajó fedélzetén van. Utolsó emlékeiből kiindulva ez nem sok jót jelentett. Miután Fekete Krrsantan elkábította, minden bizonnyal felhozta őt a hajójára, amelyen máris úton voltak egy ismeretlen hely felé. A fejvadászok nyilván leszállítják őt a legtöbbet fizetőnek. Ahsokának fogalma sem volt, meddig volt kiütve. De azt gyorsan megállapította, hogy továbbra is ruhák nélkül, a mennyezetről lógva csüngött úgy, hogy a lábai éppen csak elérték a padlót. Erős fémbilincsek és láncok emelték a magasba vékony karjait. A togruta gyűlölte az ilyen kiszolgáltatott helyzeteket, de bízott a saját képességeiben, hogy a segítségükkel ebből is kikeveredik. Bár nem voltak fegyverei, annak ellenére, hogy már nem volt Jedi, vele volt az Erő. Ezt Aurra Sing és Fekete Krrsantan tudomása szerint nem mondhatta el magáról. Ahsoka nem sokáig jutott az elmélkedésben, mert a raktér ajtaja egy szisszenéssel feltárult. Aurra Sing önelégülten vigyorgó alakja tűnt fel a bejáratban.
- Jó reggelt, napsugár. - köszöntötte a fejvadász a lányt gúnyosan. - Kialudtad magad? - kérdezte, bár nem remélt választ. Ahsoka haragosan meredt a nőre. - Sajnálom, ha kicsit kényelmetlen, de fontos óvintézkedés. Nem... igazából nem sajnálom. Megérdemled, azok után, hogy kétszer is keresztbe tettél nekem. - mondta Aurra, miközben minden mosoly eltűnt az arcáról.
- Ne várd, hogy bocsánatot kérjek tőled. Őrült vagy. - bökte ki a togruta dacosan.
- Nem én hemperegtem egy olyan izével, úgyhogy hagyjuk, ki az őrült.
Ahsoka erre nem mondott semmit, tisztában volt vele, hogy a dalgós kalandja szélsőséges eset volt, de nem tehetett mást. Ezt persze hiába is magyarázta volna Aurrának.
- Tudod, van még egy kis időnk a célállomásig. Kellemesen, vagy kevésbé kellemesen szeretnéd elütni az időt? Remélem, tanultál a leckéből, és jól döntesz.
- Mit akarsz? - kérdezte a togruta. - Nem érdekelnek a játékaid.
Aurra elővett egy hosszúkás fémtárgyat, ami egy pillanatra fénykardmarkolatnak tűnt Ahsoka számára. De csak egy pillanatra.
- Ez talán segít jobb belátásra bírni téged. - közölte Aurra, majd a lány közvetlen közelébe lépett. Ahsoka meg se rezdült, igyekezett határozottnak mutatni magát. Ám alaposan meglepődött, amikor váratlanul megérezte a forróságába nyomuló tárgyat. Aurra elszántan, gonosz tekintettel meredt a meglepett togruta szemébe, miközben minden finomság nélkül, egyre mélyebbre csúsztatta benne a hosszúkás tárgyat. Ahsoka az ajkába harapva, halkan felnyögött. A fejvadász szinte teljesen eltüntette az eszközt a karcsú, narancssárga combok között.
- Ezzel nem mész... semmire. - folytatta a togruta az ellenállást, mert azt gondolta, hogy Aurra a kényeztetésével akarja rávenni, hogy viszonozza a gyönyöröket. A lány tisztán emlékezett arra, amikor Asajj Ventresszel került hasonló helyzetbe. Dooku egykori tanítványa akkor a sötét oldalra akarta állítani.
- Csakugyan? - kérdezte a fejvadász, majd távolabb lépett a lánytól, és megnyomott egy rejtett gombot a csuklóján. Ahsoka csupasz testén kéklő kisülések kezdtek táncolni, miközben az intenzív fájdalom az egész testén végigvonult. A nedves forróságban pihenő eszköz gyötrelmes elektromos töltetet vezetett a szépség testébe, aki akarata ellenére felsikoltott. Bár a sercegő kínzás csak néhány pillanatig tartott, a togruta sokkal többnek érezte. - Még most is így gondolod? - kérdezte a fejvadász, az elgyötörten lihegő lánytól.
- Mit... akarsz?
- Egy ideje Krrsantannal utazom, aki... hogy is mondjam... nem a legideálisabb partner, ha az élvezetekről van szó. A fejvadászok között egyébként is ritkán találni ilyet. Te viszont... - Aurra hosszú ujjai fentről lefelé haladva végigsimították a piszkos lány bájos kebleit, lapos hasfalát, egészen szentélye bejáratáig. A togruta tehetetlenül, iszonyodva tűrte a nő érintését. - ...te viszont tökéletes lennél. A női nemet mindig is izgalmasabbnak találtam.
- Csak... hagyj békén. Elkaptál. Meg fogod kapni a pénzedet, csak... - mondta Ahsoka legyőzötten, mert semmi esélyt nem látott a szökésre.
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy alkudozz... - válaszolta Aurra, miközben lecsatolta magáról kettős fegyverövét, majd könnyed mozdulattal kibújtatta karjait a kezeslábasból, és elkezdte letolni formás testén. A fejvadász nem viselt melltartót, szürkésfehér keblei így akadálytalanul bukkantak elő a narancssárga ruha takarásából. Aurra zavartalanul fedte fel meglepően dögös idomait, nem tűnt szégyenlősnek. Ahsoka tekintete akaratlanul is a két kifejlett, szexi mellre vándorolt. Akármennyire is gyűlölte őt emberileg, magában elismerte, hogy a fejvadász jó nő.
- Ha elszórakoztatsz egy kicsit... akkor békén hagylak. - mondta Aurra a szokásos stílusában, majd egy másik gombnyomással lejjebb engedte a lány karjait tartó láncot. Az elgyengült Ahsoka nem bírt talpon maradni, így térdelő pozícióba került. A fejvadász zavartalanul lejjebb tolta magán a kezeslábast, másik dögös kincsét is a togruta elé tárva. - Nos...? - vonta fel a szemöldökét a nő, majd megsimogatta punciját. Ahsoka tekintete lejjebb vándorolt. Aurra forróságát aranybarna szőrzet borította, amihez foghatót a togruta eddig még nem látott. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó, ami kívánatossá tette.
- Én... nem tudom... - suttogta a lány, de sejtette, hogy ennél csak rosszabb lehetőségek közül választhat.
- Ha azt akarod, hogy még egyszer felvillanyozzalak, csak szólj... - mondta Aurra, elkomolyodó tekintettel. - ...ha abból sem értesz, rád eresztem Krrsantant. Hidd el, vele tényleg nem szívesen akadnál össze. - fenyegetőzött a nő, ám egyelőre nem nyomta meg a gombot. Ahsoka tudta, értelmetlenül vállalná a rengeteg fájdalmat, ha könnyen el is kerülhetné azt. Nem akarta még egyszer átélni az iménti fájdalmat, azt pedig főleg nem, hogy Krrsantan gondjaira bízzák.

- Mit... mit csináljak? - kérdezte a togruta behódolva, mire Aurra elégedetten elmosolyodott. Még közelebb lépett a bájos szépséghez, akinek arca így egy magasságban volt a szőrös szentéllyel, annak közvetlen közelébe. A togruta megérezte a nő forróságának jellegzetes illatát.
- Ne add az ártatlant... tudod te azt. - felelte a fejvadász. Ahsoka végül rászánta magát a cselekvésre. Kinyújtotta nyelvét, majd bájosan előrehajolt. Aurra elégedetten nyögött fel, amikor lábai közt megérezte a lány fiatal meleg nyelvét. Mesébe illően kellemesnek érezte puncijából felszabaduló izgató bizsergést. A togruta lány puha nyelve elmerült a dús szeméremajkak közt, miközben aranyos orra a szőrtengerbe fúródott. Ahsoka kíváncsian, de kissé félénken nyalakodott a szőrzet mögött rejlő barlangban. Korábban csak csupasz forróságokat volt alkalma megízlelni, így ezen a téren is szokatlan volt számára Aurra. A selymes punci sikamlós érzete helyett Ahsoka nyelve újra és újra találkozott a szőrrel, de egy idő után megszokta. Leküzdötte fenntartásait, és szorgalmasan folytatta az előtte álló fejvadász kényeztetését. Ha a Vágy rávette, hogy egy dalgóval közösüljön, akkor Aurra szőrös forrósága már semmiség volt a további kínok elkerüléséért cserébe. Mindazonáltal egyáltalán nem volt kellemetlen a nő szentélye. Ahogy percekig nyalta a kéjtől táncoló nőt, úgy találta egyre finomabbnak az ízét, és izgatóbban a szőrzetét.
- Ez az... folytasd... - Aurra lehunyt szemmel élvezte Ahsoka ficánkoló nyelvének csodás érzését. A lány egy pillanatra sem szakadt el a puncitól, miközben a nyálas szőrzet csiklandozta arcát. A fejvadász csípője a togruta arca előtt ringatózott, akinek finom, nedves nyelve sebesen hajszolta a nő forróságát a fellegekbe. Nedves, cuppogó hangok töltötték be a rakteret, miközben Ahsoka a fejvadász punciját habzsolta. Aurra elégedetten mosolyogva élvezte a kis togruta első osztályú munkáját. Nem törődött vele, hogy a lány nyála csöpögve hullott letolt kezeslábasára és bugyijára. Tetszett neki az egykori padawan szenvedélye.

Mámoros percek teltek el így, amikor a fejvadász érezte, hogy nem bírja tovább a nyalakodó togruta hibátlan szájmunkáját. A varázslatos érzés utat parancsolt magának Aurra punciján keresztül, ahonnan kirobbanva egyenesen Ahsoka bájos arcára és nyitott szájába tört elő. A nő ekkor elégedetten felnyögött, miközben a lány szépséges vonásainak dörzsölte szőrös szentélyét.
- Ugye, hogy nem volt nehéz? - sóhajtotta Aurra, akinek esze agában sem volt elismerni foglya tehetségét. Végre nagy megkönnyebbülésen esett keresztül, amihez foghatót talán még nem is tapasztalt. - Gyerünk, tisztíts meg. - parancsolt rá a togrutára, nem mozdulva el előle. Ahsoka engedelmes háziállat módjára nyújtotta ki ismét a nedű borította nyelvét, hogy a lehető legtöbb anyagot nyalja fel Aurra szőrtengeréből.

- Jól van. Ez megteszi. - bökte ki a fejvadász, majd kihúzta a sokkoló eszközt a togruta forróságából. Aurra kissé távolabb lépett a lánytól, és felhúzta a bugyiját.
- Remélem, most elégedett vagy. - mondta a lány alig hallhatóan.
- Többé-kevésbé. - felelte a nő, majd a narancssárga kezeslábast is felhúzta magán, eltakarva ezzel szexi hasfalát és dögös kebleit. Miután a barna kettős övet is magára csatolta, megnyomta a gombot, Ahsoka láncai pedig ismét magasabbra emelkedtek. A kecses szépség ismét állt, miközben karjai a magasban lógtak. - Remélem, Fekete Krrsantan is ilyen elégedett lesz veled.
Ahsoka szempillantás alatt felélénkült, riadt tekintettel meredt a vigyorgó nőre.
- Mi?! De... azt ígérted, hogy békén hagysz. Engedelmeskedtem. Miért küldöd be mégis Krrsantant? - kérdezte az ijedt togruta, akinek minden oka megvolt a félelemre. Tudta, hogy a wookiee egy erős faj, Krrsantan ráadásul fejvadász, ami garantálja, hogy agresszív is. Aurra felnevetett.
- Olyan naiv vagy. De most nem hazudtam. Én békén hagylak... Krrsantanról nem volt szó. Lássuk be, hogy neki is jár, ami jár. - Aurra a kijárat felé indult.
- Szörnyeteg vagy... - köpte utána a lány tehetetlen dühében.
- Neveztek már rosszabbnak is. - mosolygott nyugodtan Aurra, majd kinyitotta az ajtót. - Ha ez vigasztal, akkor se tudnám visszafogni azt a wookiee-t, ha akarnám. Ha egyszer a fejébe vesz valamit...
Aurra végül elhagyta a rakteret, az ajtó pedig egy szisszenéssel bezárult mögötte. A magára maradt Ahsoka tudta, hogy sürgősen ki kell találnia valamit, ha nem akarja egy féktelen wookiee eszközeként végezni. Ám fogalma sem volt róla, mit tehetne.
- Most mit csináljak...? - suttogta maga elé. A csupasz togruta végül lehunyta a szemét, és meditálni kezdett....






2016. május 20., péntek

Star Wars: A Lázadók krónikái: 7. fejezet - A látszat néha csal



Star Wars: A Lázadók krónikái
7. fejezet: A látszat néha csal


Írta: Cody


Bár a Garel gyönyörű, lilás látképét fürkészte, Ezra Bridger gondolatban teljesen máshol járt. Képtelen volt kiverni a fejéből az elmúlt napok eseményeit. A lázadó csapathoz való csatlakozásakor a kölyök álmában sem gondolta volna, hogy a kedves, segítőkész és lelkiismeretes Hera Syndulla egy másik oldalát is rövidesen meg fogja ismerni. Minden a fiatal mandalori szépség iránti sóvárgással kezdődött. Ezra vágyakozása a kecses Sabine Wren iránt odáig fajult, hogy megleste a zuhanyzó, bájos szépséget, majd magához nyúlva próbálta levezetni felgyülemlett frusztrációját. Ám miután a fiú lebukott, Hera vette kézbe az ügyet. Szó szerint. Hogy megőrizze a csapat tagjai közti harmóniát, visszafogva Ezrát bálványa kényelmetlen szintű imádatától, a pilótanő egy hihetetlen megállapodást kötött a csapat legújabb tagjával: gondoskodik a kölyök ilyen irányú szükségleteiről, amennyiben békén hagyja Sabine-t. Az Ezra egykori otthonaként szolgáló rádiótoronyban történő mesés kézimunka csak a kezdet volt. Néhány napja Ezra olyan közel került hozzá, hogy alaposabban megismerje egy női test örömeit, mint korábban soha. Hera egy néptelen lothali sikátorban ajánlkozott fel ismét a hitetlenkedő kölyöknek, akinek izgalma végül elnyomta zavarát. Bár egy előre nem látott birodalmi rajtaütés félbe szakította kettejük kalandját, amely révén menekülni kényszerültek a helyszínről, Ezra tudta, hogy csak idő kérdése, és a szexi pilótanővel való kapcsolata tovább fog mélyülni. Már azt kész csodának könyvelte el, hogy szerszáma körül érezhette a twi'lek puha, nedves ajkait, így nem volt oka elégedetlenkedni. Mindez kettejük titka maradt, a csapat többi tagját nem avatták be titkos megállapodásukba. Akció közben, illetve társaik előtt igyekeztek természetesen viselkedni, de Ezra immár akaratlanul is más szemmel nézett Herára. Alig várta a következő alkalmat, mert biztos volt benne, hogy akkor végre alkalma lesz felfedezni vonzó társa legcsábítóbb örömforrását is.

Ezra próbálta elűzni ezeket a gondolatait, mert jelenleg a küldetésre kellett fordítania minden figyelmét. Ő és társai azért jöttek ismét a Garelre, hogy a jól bevált módon jussanak olyan alkatrészekhez, melyekkel képesek megjavítani saját eszközeiket. Ezúttal is egy birodalmi helyőrségről készültek elorozni a szükséges ellátmányt, amivel egyszerre okoznak kárt a Birodalomnak és segítenek saját fennmaradásukon. A terv szerint a csapat három részre oszlott: míg Hera és Chopper elterelik a birodalmiak figyelmét, addig Kanan és Zeb eltulajdonítják a kiszemelt alkatrészeket, hogy aztán sietősen távozzanak. Ezrára és Sabine-re hárult a megfigyelés feladata, hogy biztosítsák az akció zökkenőmentességét. Nem sokkal azután, hogy Ezra kiszakadt korábbi gondolatmenetéből, a szeme sarkából felfigyelt egy alig észrevehető mozgásra. Valaki más is volt ugyanazon a háztetőn, amelyen ők is végezték a megfigyelést. A rejtélyes alak egyértelműen őket figyelte.
- Sabine, nézd! Ott! - mutatott Ezra sietve az árnyalak forrásának irányába. Sabine gyorsan megpördült, majd a jelzett irányba fordította figyelmét. A kölyök már futásnak eredt volna, de a lány gyorsabb volt nála.
- Elkapom! - néhány hosszú, macskaszerű ugrással a lány máris a kémkedő személy után vetette magát.
- Sabine, várj... - kezdte Ezra, de a mandalori már az alak nyomában volt.
- Ezra, te maradj itt, és folytasd a megfigyelést. Őt majd én elintézem! - mondta futás közben visszafordulva a lány, majd néhány pillanat alatt a vadász és préda is eltűntek Ezra szeme elől. Rejtély volt, hogy az alak a Birodalomnak dolgozott-e, vagy csak egy helyi idegen volt, aki fejpénzért cserébe akarta feldobni a lázadókat, de valójában nem is számított. Mindenképpen meg kellett állítaniuk, hogy társaik gond nélkül teljesíthessék a küldetést.


***


Ezra percekig kíváncsian fürkészte az utcát azon a környéken, ahol utoljára látta Sabine-t és a menekülő illetőt, miközben igyekezett a csapat többi tagját is figyelemmel tartani, ahogy az eredeti feladata szólt. Amikor zajt hallott néhány méterrel arrébb, a sötétben, a kölyök feszülten figyelt, de amikor Sabine ismerős alakja bukkant elő, jócskán megkönnyebbült.
- Na, sikerült elkapnod? - érdeklődött Ezra, mialatt a lány megközelítette őt.
- Sajnos sikerült meglépnie. - mondta Sabine, majd levette rózsaszín árnyalatokkal színezett mandalori sisakját, és derekához szorította. - Nem akartam a fél városon át üldözni, a küldetés most fontosabb. - magyarázta a lány, miközben Ezra immár a lány mogyoróbarna szemeit csodálta a sisak fekete vizora helyett.
- Tényleg, a küldetés. - ismételte meg a kölyök, mintha csak most tudatosult volna benne, miért is jöttek eredetileg az épület tetejére.
- Én nem arra a küldetésre gondoltam... - mondta Sabine megváltozott hangon, amitől sokkal érzékibben csengett. Ezra értetlenül kereste a magyarázatot a fiatal szépség tekintetében, de az szavak helyett tettekkel felelt. Még közelebb lépett a fiúhoz, majd lehunyta a szemét, és egy váratlan, nedves cuppanással tüzes csókkal ajándékozta meg őt, miközben eldobta sisakját. Ezra tágra nyílt szemmel csodálkozott az események gyors fordulatán. Még akkor is képtelen volt elhinni, mi történt vele, amikor Sabine meleg, nedves nyelve hosszú pillanatokig kellemesen simogatta az övét.
- Sabine... mit... mit csinálsz? - nyögte ki végül a szavakat a megdöbbent Ezra, amikor a lány nyelve elvált az ajkaitól.
- Azt hittem, ez minden vágyad. - suttogta a lány átszellemülve. Mintha a korábbi harcos mandalorinak nyoma veszett volna, átadva a helyét ennek a dögös, minden kincset megérő szépségnek, akiről a srác azóta álmodozott, hogy először meglátta.
- Igen, de... - ismerte el Ezra, de zavara továbbra is mindennél erősebb volt. Nem értette, miért kínálja fel magát Sabine ilyen nyíltan neki, amikor korábban a Ghost zuhanyrészlegében ellenkezően viselkedett. Amikor a kölyök minden haszontalan gondolatot félresöpört volna, hogy átadja magát az érthetetlenül szerencsés helyzetnek, eszébe jutott, hogy megállapodást kötött Herával. - ...megegyeztem Herával. - nyögte ki a fiú.
- Herával? Hogy érted? - értetlenkedett ezúttal a mandalori lány, de úgy tűnt, nem igazán érdekli a válasz. - Figyelj, Ezra... én akarom, és tudom, hogy te is... köztünk marad a dolog. Tekintsd utólagos szülinapi ajándéknak.
Ezra továbbra is tétovázni látszott, de a lány esküdni mert volna rá, hogy a kölyök most nyomja el magában az utolsó érveket is, amik az ellen szólnak, hogy miért ne essenek egymásnak most rögtön.
- Persze, ha te nem akarod... - mondta a lány, majd hátat fordítva elindult.
- De! Akarom. - jelentette ki szinte azonnal Ezra. Sabine elmosolyodott, mint aki előre tudta volna, hogy ez lesz a kölyök reakciója, majd lassan visszafordult felé.
- Sejtettem. - mondta Sabine szexi mosolyt villantva társa felé.

Ezra nem tudta elhinni, hogy rövid időn belül kétszer egymás után ekkora szerencséje van. Előbb Hera, most pedig Sabine... kezdte úgy érezni, hogy jóra fordult az élete. De leküzdötte kezdeti döbbenetét, nem akart még több időt vesztegetni azzal, hogy megpróbálja elhinni Sabine ajánlatát. Egyszerűen csak átadta magát a pillanatnak, nem törődve sem a múlttal, sem a jövővel, sem a Birodalommal. Itt és most, a lila égbolt alatt csak ő és Sabine voltak, senki és semmi más. Ezra merészen megfogta a lány szürkés felsőjének alját, majd lassú mozdulattal elkezdte felhúzni a ruhadarabot. Amikor látta, hogy a mosolygó Sabine nem tiltakozik, folytatta a mozdulatot, aminek végére a páncéllal együtt lekerült a felső a fiatal szépségről. Ezra megcsodálta a karcsú, sárgásbarna felsőtestet, ami minden ízében lenyűgözte. A szürke sportmelltartó alatt rejtőző aranyos, kamasz idomok domborulatai... a kidolgozott, sportos hasfal... a feszes, makulátlan bőr...
Sabine egy könnyed mozdulattal a melltartójától is megszabadult, amely alól előpattantak a bájos, kamasz keblek. A gyönyörű mandalori elégedetten fürdőzött a kölyök sóvárgó tekintetében, majd lágyan felnyögött, amikor Ezra mennyei csókokat hintett tökéletes, lapos hasfalára. A vékony lány előtt immár térdelő kölyök mohón, lelkesen csókolgatta és nyalogatta a mandalori hamvas hasát. Sabine lassan a tető korlátjának hátrált, hogy megtámaszkodhasson valamiben. Ezra hűségesen követte minden mozdulatát, miközben máris a lány fémes övcsatjával babrált. Képtelen volt türtőztetni magát, és legnagyobb örömére a fiatal mandalori sem ellenkezett. Néhány pillanat múltán a barna öv már a földön pihent. A lány lehunyt szemmel nyögött fel, amint a kölyök kíváncsian lejjebb húzta rajta szintén barnás nadrágját, felfedve ezzel az alatta lévő rózsaszín bugyit, majd egyre lentebbi pontokon csókolgatta selymes bőrét. Végül, a nadrággal együtt a fehérnemű is lejjebb csusszant a lény vékony, sárgásbarna combjain, felfedve ezzel azt a kincset, amiről Ezra mindeddig csak álmodozott. A hívogató, kamasz szentély nyílása nedvtől csillogott, ami annak jele volt, hogy a lány is legalább annyira vágyott a kölyök érintéseire, mint fordítva. A fiú alaposan megcsodálta a vágykeltő punci hihetetlen szépségét, amit eddig csak a távolból volt alkalma megpillantani a kezdeti, zuhanyzós kaland során. Amikor Sabine beletúrt a kölyök dús, sötét hajába, Ezra nem habozott sokáig. Kiéhezett bestiaként vetette rá magát a hőt sugárzó forróságra. Nyelve szinte azonnal elmerült a húsos punci mélyén, amit a mandalori a heves nyögéssel nyugtázott. Akár egy szomjas állat nyelve a vízben, úgy lefetyelt Ezra nyelve is a csodás barlang mélyén. Hitetlenkedve csodálta a 17 éves lány mennyei ízét, aki lágy nyögésekkel biztatta a nyelvmunka folytatására. A kölyök orra újra és újra a karcsú szépség fazonírozott szőrzetébe fúródott, miközben igyekezett egyre mélyebben elmerülni a fortyogó nyílásban, hogy újabb pontokat fedezzen fel benne. Ennek során mély szippantásokkal fogadta magába a mandalori egzotikus illatát. A kéjes szájmunka percekig eltartott, de Ezra akkor sem lassított, amikor a nyelvét mozgató izmok már majdnem begörcsöltek a megterheléstől.

A kecses Sabine Wren háttal állva dőlt neki a háztető peremeként szolgáló korlátnak, miközben félig letolt nadrágja és bugyija fölött Ezra Bridger nyelve szorgoskodott nedves, cuppogó hangokat hallatva. Amikor a lány testében felizzott valami ismerős, intenzív érzés szikrája, a mandalori tudta, hogy pillanatok választják el az orgazmustól. Annak ellenére, hogy Ezra nyilván nem volt túl tapasztalt ezen a téren, a kölyök meglepően jó munkát végzett, mintha ösztönösen tudta volna, hogyan kell csinálni. Bár korábban Hera mennyei szentélyét is megízlelhette, a Sabine-nek erről fogalma sem volt. A lány karcsú, szexi teste minden ízében megremegett, amikor Ezra nyelve a végsőkig ingerelte a forróságot. Még amikor a szépség mindkét combja ragaszkodón a fiú fejét kezdte szorítani, a kölyök akkor sem hagyott fel a nyalakodással, még mesésebb pillanatokat szerezve társának. Sabine igyekezett elfojtani nyögését, nehogy nem kívánt figyelmet vonjanak magukra. Ezra mohón nyalogatta a finom puncit, amikor minden eddiginél édesebb íze lett. Tudta, hogy ez az ő munkájának gyümölcse, amit az immár pihegő Sabine simogatása is megerősített. A kielégült lány combjai végül engedtek a szorításon, de Ezra nem szívesen vált el a nedvtől csillogó, zamatos szentélytől.
- Ez nagyon ügyes volt. - dicsérte meg a mandalori elégedetten mosolyogva társát, majd lágyan feltessékelte őt.
- Te pedig nagyon finom voltál. - felelte esetlenül a kölyök, továbbra is szájában érezve azt a finom, édes ízt. Sabine ekkor egy váratlan, domináns csókot adott Ezrának. A nyelveik találkozása ezúttal is szenvedélyes volt, a lány pedig megízlelhette saját zamatát.
- Igazad van. - mondta a szépség egy szexi mosoly kíséretében, miután elszakadt Ezra ajkaitól.

Sabine hátat fordított Ezrának, így immár a korláttal szemben állt, az éjszakai város lenyűgöző látképére fordítva tekintetét. A kölyök megcsodálta a lány aranyos és egyben dögös hátsó domborulatait is, amelyek továbbra is csupaszon tárultak elé, a félig letolt nadrág és bugyi felett. Ezra azt hitte, Sabine szünetet akar, esetleg részéről ennyi volt a dolog, de amikor a mandalori előredőlt a vastag kőkorlátnak, majd kérdőn hátranézett, tudta, hogy nem ez a helyzet.
- Mire vársz Ezra? Mert én csak rád... - dorombolta a lány édes hangon, miközben 90 fokban előredőlt, még hívogatóbbá téve imént kielégült kamasz szentélyét. Ezra bizonytalanul, mégis izgatottan közelítette meg az istennőkhöz méltó, csupasz hátsót, majd türelmetlenül előcsomagolta szerszámát. Még mindig hihetetlennek tűnt számára a helyzet, de nem törődött vele. Attól félt, hogy a kétkedésének akár a szikrájával is semmissé teheti ezt az álomba illő csodát. A kölyök szíve vadul vert az izgalomtól, amikor kiszabadult, kőkemény férfiassága iránytűként szegeződött a mesés puncira, majd egyre jobban megközelítette azt. Korábban még sosem merült el egy szentélyben, így elképzelni sem tudta, milyen gyönyörök várhatnak rá. Hera kis híján bevezette az örömök ezen formájába is, de akkor a birodalmiak közbelépése keresztbe tett ennek. Bár reménykedett benne, hogy Sabine puha kis ajkait is a dárdája körül érezheti, de nem panaszkodhatott, miután a lány most kínálta fel neki legértékesebb kincsét.
- Akkor... - hebegte bizonytalanul a kölyök, aki élete első behatolására készült, ráadásul az a lány volt előtte, akiért korábban bármit odaadott volna.
- Gyerünk már. Ne olyan félénken. - biztatta a szépség, kettejük helyett is magabiztosan. - Ne legyél kislány. Mutasd meg, mit tudsz.
Ezra szerszámának hegye végül elmerült az előtte fortyogó szentélyben. A kölyök csillagokat látott a gyönyörtől, ahogy a meleg, bizsergető érzés a dárdájából kiindulva egész testén végigkúszott. Sabine elégedett nyögéssel nyugtázta a belé hatoló kéjrúd kiteljesedő érzését. Ezra is hitetlenkedve nyögött fel, ahogy egyre mélyebbre vezette szerszámát a finom, melegen balzsamozó barlang mélyére. A lány belső izmai izgalmasan simogatták az erektől duzzadó dárdát, mindkettejüknek fantasztikus pillanatokat szerezve. Miután leküzdötte az intenzív mámor okozta sokkot, Ezra lassan visszahúzta férfiasságát, majd ismét előre tolta, a mandalori szépség mélyére. A kamasz kéjrúd teljesen elmerült a bájos punciban, Sabine legnagyobb örömére. A kölyök egyre gyorsabban, és egyre merészebben mozgatta csípőjét az előtte domboruló, mesébe illően dögös hátsó előtt. Ezra zihálása és Sabine halk nyögései a város éjszakai zajával vegyültek. A kéjrúd újra és újra eltűnt a forróságban, egyre lelkesebben és vadabbul döngölve a hibátlan nyílást. Sabine melírral díszített hajába belekapott szél, továbbá a kölyök lökései is tovább lengették a színes fürtöket, aminek erotikus látványa tovább korbácsolta Ezra izgalmát. Minden rejtett tartalékára szüksége volt, hogy ne törjön ki idő előtt, lerövidítve a kalandot, amit a fiú a végtelenségig elnyújtott volna. Sabine nem könnyítette meg a kölyök feladatát, akit máris a csúcs közelébe juttatott a meleg, nedves forróság izgató belseje. A tempó a további percekben nem csökkent, sőt, tovább fokozódott. Ezra csodálattal telve simogatta a lány kívánatos hátsóját, miközben egy pillanatra sem hagyott fel a fiatal punci döngölésével.

Percekkel később, Sabine immár anyaszült meztelenül, háttal a vastag kőkorláton feküdt, hosszú, karcsú lábait felhúzva és széttárva élvezte az előtte dolgozó Ezra mozdulatait. Bár nem volt meleg a gareli éjszaka a kölyök mégis leizzadt a vad és hihetetlen kalandtól, ráadásul komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy ne törjön elő belőle az orgazmus. Már azzal meglepte magát, hogy egyáltalán eddig bírta. Miközben Ezra kitartóan dolgozta a bájos, nedves mandalori szentélyt, a lány kecses, csupasz talpai a kölyök mellkasán pihentek. Ezra alaposan megcsodálta a fiatal szépség izgató lábujjait, csodás lábfejét és szexi bokáját. Amíg ezekre is fordított a figyelméből, annyival kevésbé fókuszált a kényeztető forróság elképesztően kellemes érzésére. A szűk barlang kéjesen szorította a pulzáló férfiasságot. Ezra két tenyere végül a lány ringatózó kebleire is rátalált, mesés masszázzsal egészítve ki a szerszáma okozta csapásokat. A csupasz Sabine édes nyögésekkel tűrte társa egyre gyorsabb tempóját, aki végül képtelen volt tovább visszafogni magát. Egy vad lendülettel teljesen eltüntette szerszámát a szentély mélyén, majd egy elfojtott nyögéssel, heves remegéssel adta át magát az orgazmus felfoghatatlan gyönyörének. Sabine elégedett mosollyal tűrte, ahogy a meleg, krémes anyag feltölti barlangját, miközben a kölyök azzal küzdött, hogy talpon maradjon az intenzív érzés hatására. Ezra hosszú másodpercekig tartotta férfiasságát a feltöltött forróságban. Nehezére esett megválni a csodás puncitól, de végül kihúzta dárdáját a csordultig töltött barlangból. Némi nektár kifolyt ugyan a dögös punciból, ám Sabine valami rejtélyes oknál fogva összezárta izmait, és nem engedte, hogy Ezra meleg anyaga kiszivárogjon belőle.
- Ez... ez... nem találok szavakat, Sabine... - kezdte hitetlenkedve a fiú, miközben elcsomagolta nektártól ragacsos dárdáját, majd vett néhány mély lélegzetet, hogy levezesse az orgazmus utóhatásait.

Most, hogy kezdett megtisztulni az elvakult szexuális vágytól, Ezra realizálta, hogy nem más, mint hőn áhított bálványa vette el a szüzességét. A kielégült, majd feltöltött Sabine lepattant a korlátról, majd az elégedetten mosolygó kölyök felé indult. Csupasz talpai halkan csattogtak a talajon, miközben Ezra ismét megcsodálta a bájos és szexi kamasz test minden szépségét. Sabine tett egy kitérőt, majd a szétdobált ruháinál matatva elővett valamit, végül Ezra elé lépett.
- Köszönöm, Ezra. Nem is tudod, mennyit segítettél... - mondta a lány lágyan, majd átölelte a kölyköt, aki persze azonnal viszonozta a mozdulatot.
- Én köszö... - kezdte a fiú, ám felszisszent, amikor váratlanul kisebb szúrást érzett a nyakán. - Mi volt ez?
A csupasz mandalori hátrált néhány lépésnyit, majd nyugodtan állt tovább a kölyök előtt. Ezra látása kissé elhomályosult, de érezte, hogy lassan a többi érzéke is tompulni kezd.
- Csak egy kis semmiség. - felelte vidáman Sabine, aki mintha szórakozott volna a kölyök értetlenségén. Ezrának egyértelmű volt, hogy társa az imént adott be neki valami szert, ám az okára képtelen volt rájönni. Bár nem ez volt az első érthetetlen furcsaság a mai nap során.
- De...
- Most, hogy közelebbről is megismertük egymást, hadd mutatkozzak be. - kezdte a szépség, majd pillanatok alatt szinte teljesen megváltozott. - Shyxa vagyok. Mondd csak... - Sabine imént még gyönyörű, hibátlan teste Ezra szeme láttára kezdett el torzulni, amit a kölyök képtelen volt felfogni. Most már biztos volt benne, hogy csupán egy valósághű álom részese. A szexi, kamasz test és a bájos arc pillanatok alatt egy zöld bőrű, ráncos lénnyé alakult át, akit emberi szemmel még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett szépnek nevezni. Hatalmas szemek, kiugró pofacsontok, szokatlan formájú orr. - ...hallottál már a clawdite-okról? - fejezte be Shyxa, hatalmas kiguvadó szemeivel az értetlenkedő, és a kábulattal küszködő Ezrát nézve.
- Mi...? - a kölyöktől csak ennyire futotta, amikor megszédült, majd lassan leült, nehogy elessen.
- Tudod, van ez az igen egyedi képességünk... hogy ha megérintjük, akkor szinte bármelyik humanoid alakját fel tudjuk venni, tökéletes egyezéssel. - magyarázta az alakváltó, akinek már a hangja is durvább volt, mint Sabine lágy tónusa. Ezra próbálta összerakni az eseményeket és az elhangzottakat. Be kellett látnia, hogy így több értelme volt az iménti kalandnak. Sabine - az igazi Sabine - sosem kínálta volna fel magát neki, ám azzal, hogy az illető nem a mandalori szépség volt, máris hihetőbbnek tűnt az egész.
- De, miért? Te... te vagy az a fejvadász, akit Sabine üldözőbe vett. - értette meg hirtelen Ezra, harag helyett továbbra is inkább zavarodottan és csalódottan.
- Ügyes! Mégse vagy olyan ostoba, mint amilyennek tűnsz. - felelte gúnyosan a clawdite. - A helyzet az, hogy az Inkvizítor küldött. - kezdte a nő, majd leguggolt, hogy szemmagasságban legyen Ezrával.
- Az Inkvizítor? Akkor mire ment ki ez a kis játék? Egyszerűen el is kábíthattál volna.
- Örülök, hogy megkérdezted. Tudod, részleteket nem mondhatok neked, és egyébként sem hiszem, hogy sokáig még magadnál lennél, de legyen elég annyi, hogy az Inkvizítornak szüksége volt, nos... - az alakváltó a lábai közé intett, ami korábban még Sabine mesés forróságának képében tündökölt. - ...erre. Az anyagod csinos kis pluszt ér az Inkvizítornak, én pedig megtaláltam a legjobb módját, hogy szerezzek tőled belőle. - magyarázta Shyxa. Ezrának így már világossá vált, hogy az orgazmus után Sabine - azaz Shyxa miért nem engedte ki azt a bőséges nektárt, amivel elárasztotta a barlangját. A kölyöknek nem sok ereje maradt, így azt kérdezte meg, ami a leginkább érdekelte.
- Mi van... mi van Sabine-nel? - bökte ki nagy nehezen.
- Nyugi... a kis barátnőd életben van. Csak elvettem a kedvét attól, hogy könnyelműen mások után eredjen. És persze mást is elvettem tőle... - biccentett az alakváltó a mandalori lány szétszórt ruháira és páncéljára. Ezra bele se akart gondolni, hogy a valódi Sabine meztelenül, kiütve hever valahol egy koszos, barátságtalan sikátorban, vagy esetleg az alakváltó már leadta őt a Birodalomnak.
- Ez... - a kölyöknek már nem maradt ereje beszélni, a látótere kezdett összeszűkülni, a hangokat csak tompán hallotta, miközben a többi érzéke is kezdett kikapcsolni.
- Tudom, hogy sok kérdésed van még. - mondta Shyxa, majd felállt, és elindult a szétszórt ruhák és páncélok felé. - De ne aggódj, az Inkvizítortól mindenre választ kapsz majd.
Ezra előtt ekkor elsötétült és elcsendesedett minden. Azt már nem érezhette, hogy percekkel később az ismét Sabine páncélját viselő alakváltó a vállára veti őt, majd elindul vele, hogy elhagyja a háztetőt....






2016. március 28., hétfő

Star Wars: Ahsoka krónikái: 29. fejezet - Ahsoka és a dalgo



Star Wars: Ahsoka krónikái
29. fejezet: Ahsoka és a dalgo


Írta: Cody


Miután Ahsoka Tano testközelből is megtapasztalta a Coruscant alvilágának kegyetlen mivoltát, a fiatal lány menekülni kényszerült a bolygóról. Csupán napok teltek el azóta, hogy elhagyta a Jedi Rendet, így gondolatai vadul kergették egymást. Azért kereste fel az alvilági kantint, hogy átgondolhassa az életét, ám az események elfajultak. Miután a kíméletlen kocsmatöltelékek kiélték állatias hajlamaikat a togrután, a lánynak sikerült megszöknie. Miután a váratlanul felbukkanó Asajj Ventress megölte Ahsoka támadóit, a lány elvált a fejvadásztól. Ruháit, ezzel Jedi-múltja utolsó fizikai darabjait is maga mögött hagyva, Ahsokának sikerült felosonnia egy rozoga teherszállító hajóra. A rakomány alapján rájött, hogy egy csempészhajón utazik, de nem volt más lehetősége. Szerencséjére a raktérben talált néhány viszonylag jó állapotban lévő ruhadarabot, így sikerült felöltöznie.

A történtek után Ahsokát nem zavarta az az apróság, hogy sem bugyit, sem melltartót nem talált a ruhák közt, jelenleg ennyivel is beérte. Átmenetileg bőven megfelelt neki, hogy elfedhette frusztráló csupaszságát. A sárbarna, kissé kopott nadrág szorosan simult vékony, formás lábaira, és gömbölyű hátsójára. Törékenynek ható, ám bájos erotikát sugárzó felsőtestét egy acélkék, ujjatlan bőrmellénnyel fedte el. Miután összehúzta magán a cipzárt, a togruta elégedetten nyugtázta, hogy a mellény is az ő mérete. Bár lábbelikre nem sikerült bukkannia, csupasz talpai nem zavarták a lányt. Örült, hogy elhagyhatta a Coruscantot, és úton lehet egy új élet felé.

Ahsoka az egyik hermetikusan lezárt, nagyobb ládába zsúfolta magát, hogy jelenléte biztosan rejtve maradjon. Szerencséjére volt annyi oxigénje, hogy akár órákig is kihúzza. Váratlanul furcsa hangokra lett figyelmes. Szisszenő és dobbanó hangokat hallott, majd úgy érezte, lebeg. Nem kellett sok idő, hogy a togruta rájöjjön: kidobták az űrbe a légzsilipen keresztül. Valószínűtlen volt, hogy fuvarozója felfedezte őt. Ahsoka arra tudott gondolni, hogy a csempész járőrhajókba botlott, így kénytelen volt megszabadulni illegális rakományától. De a lányt nem ez érdekelte. Hanem az, hogy miként élheti túl ezt a lehetetlen helyzetet. Igyekezett úrrá lenni félelmein, amikor percek múltán azt érezte, hogy már nem lebeg. Hanem zuhan. A togruta semmit nem látott a ládából, de egyértelmű volt, hogy egy bolygó vagy hold felszíne felé zuhan, miután elkapta a gravitációs mező.

Ahsokának ismét szerencséje volt. Amikor percekkel később elérte a felszínt, működésbe lépett a láda védőmechanizmusa, ami a rakományt óvta. Rugalmas, labda-szerű gömb fújódott a láda köré, ami elnyelte a becsapódás erejének javát. Egy-két horzsoláson kívül, a lány megúszta a landolást. Miután sikerült kiszabadulni a ládából, szippantott egyet a bolygó kellemes illatú, frissítő levegőjéből. Egzotikus hangulatú dzsungel vette körül a lányt, ameddig a szem ellátott. Zöld és lila lombú fák, alacsonyak és magasak egyaránt. A világoskék égből nem sokat lehetett látni, de a világító növények kellő fénnyel árasztották el az erdőt, ami talán az egész bolygóra kiterjedt. Ahsoka pásztázó, kék tekintete mindenütt a dzsungelt látta. Az állatvilág hangjai állandó háttérzajként szolgáltak.

Miután felfedezett egy tiszta vizű patakot, a togruta lány úgy döntött, kimossa újonnan szerzett ruháit. Miután kibújt belőlük, Ahsoka meggyőződött róla, hogy a mellény és nadrág szaga hagy némi kívánnivalót maga után. Percekig sikálta és súrolta a ruhákat a csobogó patak partján, mire végül úgy ítélte meg, hogy elég tiszták. Egy közeli ágra teregette kifacsart, de így is nedves öltözékét. A togruta ekkor csörtető zajra lett figyelmes a közelében lévő bokorból. Egy méretes, négylábú teremtmény lépett ki a növényzetből, majd kíváncsian kezdte méregetni a meztelen lányt. Ahsoka felismerte a sárgásbarna, fején taraj díszítette, patás állatot. Egy dalgo volt az, amivel korábban az Onderonon is találkozott. A megszelídített példányokat főként hátasoknak használták, de a togruta nem tudta, hogy az őt fürkésző dalgo mennyire barátságos.


*** 


A sziklaemelvényen ülő lányt a tiltott izgalomból fakadó bizsergés kerítette hatalmába. Tudta, hogy egy korábbi énje őrültségnek tartotta volna azt, amire most készült, de azt is tudta, hogy a dolgok azóta jelentősen megváltoztak. A togruta biológia velejárója volt, hogy a faj nőnemű tagjai 12 és 18 éves koruk közt erőteljes szexuális késztetést éreztek, mely csak akkor hagyott alább, ha csillapították nemi éhségüket. A jelenleg 17 éves Ahsoka még abban a korban járt, amikor Vágya elviselhetetlen kínná erősödött, ha nem segített rajta. Ahogy a lány korábban megtudta a szintén togruta Jedi-mestertől, Shaak Titől, ez a Vágy a faj fennmaradását segítette elő azzal, hogy szaporodásra ösztönözte a togruta lányokat.

A sziklaemelvényen ülő fiatal szépség egyetlen ruhadarabot sem viselt, noha kimosott öltözéke már rég megszáradt. Egyrészt, egy értelmes élőlény sem élt a dzsungelben, így nem volt ki előtt szégyenlősnek lennie. A Coruscanton szégyenkezve próbálta elrejteni meztelenségét, itt a dzsungelben viszont ezt érezte normálisnak. Csupasz teste tökéletes illett ebbe a természetes, érintetlen környezetbe. Másrészt, nem kellettek ruhák ahhoz, amire készült. Bár az ismeretlen dzsungel bolygó, ahová lezuhant igen veszélyes hely volt, a togruta egy cseppet sem tartott támadástól a viszonylag biztonságos sziklaüregben. A barlang, melyben tartózkodott kellemes klímát biztosított a togrutának. A világító növényeknek és gombáknak köszönhetően, a barlang természetes világosságban fürdött és egyúttal lélegzetelállító látványt nyújtott. Ahsoka enyhén széttárt lábakkal ült a barlang alapjából kinyúló, nagyjából egy méter magas sziklaemelvényen, miközben mutató- és középső ujjával megdörzsölte Vágytól izzó, nedves forróságát. Kisebb csodának tűnt, hogy zuhanását követően, napokig életben maradt ezen a barátságtalan vidéken. A togruta is tudta, hogy főként új barátjának köszönheti az életét, akivel talán az Erő hozta össze. A lány biztosan eltévedt és állattámadás áldozata lett volna, ha nem találkozik a magányos, szelíd dalgóval, aki a tökéletes menedékként szolgáló barlanghoz vezette. Ahsoka napokig csak gombákon és bogyókon élt, valamint, egy közeli forrásból csillapította szomját, de csupán idő kérdése volt, mikor jön el annak ideje, hogy egy másfajta éhsége is előtörjön belőle. A lány megpróbált tervet szőni a dzsungelből való kijutásra, de attól tartott, hogy a rengetegben csak eltévedne, és a viszonylagos biztonságot hátrahagyva meghalna. Ezért átmenetileg a barlangban való túlélést választotta. Kezdetben próbált harcolni a túlságosan is ismerős késztetésével, de tudta, hogy ez lehetetlen. Számtalanszor próbálta már, de csak egy megoldás létezett Vágya csillapítására. A kamasz szépség bánatára, az önkielégítés sajnos nem tartozott a megoldások közé. Nehezen ismerte be magának, de Ahsoka rájött, hogy a természet minden problémájára megoldást nyújt. A tápláló gombák és növények, a szomjúságot oltó víz és a kellemes klímájú barlang mellett a lány fennmaradó problémájára is létezett megoldás...

A karcsú togruta középső ujja egy izgató cuppanással merült el a tüzes szentélyben. Ahsoka tudta, hogy sokkal nagyobb segítségre van szüksége, mint amekkorát parányi ujja nyújtani tud. Ahogy a narancssárga ujj kibújt a forróságból, a lány a szájába vette a krémes nektár borította testrészt. Nyelvével körözve és szopogatva, a togruta lány megízlelte saját, mámorító zamatát, teljesen lenyalva azt ujjáról. A selymes nedű kellemesen édes volt, ami tovább fokozta Ahsoka izgalmát. Az előtte néhány méterre álló, közepes termetű dalgo zavartalanul ácsorgott a barlangban, nyilvánvalóan nem sejtve, mire készül a bájos szépség. Ahsoka előrehajolt, majd kinyújtott bal kezével megérintette az oldalasan álló, lószerű állat nemi szervét. A félig még lágy, meleg testrész bámulatos méreteket öltött. A togruta alig várta, hogy teljes merevségében magában érezhesse. Ám ehhez fel kellett tüzelnie a lényt. Ahogy a gigászi, elképesztő 50 centiméteres hosszú szerszám oldalra hajlott a lágy, narancssárga kézben, az ösztönzés hatására a dalgo is követte az irányt, patáinak kopogása kíséretében. Az állat így már Ahsokával szemben állt, aki egy pillanatra sem eresztette el az érezhetően növekedésnek indult dárdát. A lány apró ujjai nem tudták körbeérni a duzzadó átmérőjű monstrumot, de ez egy cseppet sem gátolta Ahsokát a folytatásban.

Az ifjú togruta a jobb könyökén támaszkodva dőlt hátra a sziklaemelvényen, miközben bal kezében tartotta a maga után vont dalgo szerszámot. A mellső lábaival felugró lény patái Ahsoka mögött találtak támaszra. A barnás-narancssárga bőrű állat mellső két végtagja immár a sziklaemelvényen pihent, nem sokkal a lány feje mögött, míg szerszáma Ahsoka kidolgozott, sima hasfala felett lengedezett a togruta kezében. A lány fölé ágaskodó állat engedelmesen tűrte a togruta útmutatását. Miután Ahsoka fogást váltott a masszív dárdán, fel-le mozdulatokkal paskolni kezdte vele a bájos hasa alatti, forrósága feletti részt. Ahsoka csupasz bőre és a dalgo növekvő kéjrúdja húsos csattanások kíséretében találkoztak újra és újra. A bestia elégedettsége a lány kezében növekvő szerszám formájában nyilvánult meg. Néhány másodpercnyi erotikus paskolást követően, Ahsoka a szája felé vezényelte a vaskos hímtagot. A szerencsés dalgo halkan fújtatott, amikor az édesen balzsamozó ajkak és a nedves nyelv kombinációja első ízben találkozott méretes makkjának csúcsával. A togruta szokatlannak találta az állat szerszámát, de tudta, mindez csak azért van, mert korábban még nem volt alkalma efféle dárdához. Amennyire apró szája engedte, a lány annyira fogadta magába a bestia makkját. Ám a gyorsan növekvő szerszám máris akkorára duzzadt, hogy hiába tárta maximálisra ajkait, a togruta képtelen volt a makk csúcsánál többet eltüntetni édesen cuppogó szájában. Ezt követően, a lány ajkai elváltak a szerszámtól, majd kinyújtott nyelvével igyekezett tovább fokozni az állat gyönyörét. A puha, nedves nyelv a kéjrúd nyílásába próbált befurakodni, mennyei pillanatokat szerezve ezzel a lihegő lénynek. Ahsoka úgy érezte, az egyik legérzékenyebb pontját találta meg az ismeretlen nemi szervnek. Mintha ösztönösen érezte volna, hogy melyik faj tagját miként képes a legjobban felfűteni szexuálisan.

Miután ízelítőt adott professzionális szájmunkájából a továbbra is fölötte támaszkodó dalgónak, Ahsoka nem akarta tovább húzni az időt. Rohamosan fokozódó Vágya egyre csak sürgette. Az állat erek borította, merev szerszáma készen állt rá, hogy felfedezést tegyen a togruta mélyén. A lány elképesztően kívánatos, nedvtől csillogó forrósága elé vezette a gigászi falloszt. Érezte a hímtag lüktetését, és a belőle áradó hőt. A lány aranyosan elmosolyodott, amikor bájos punciját megérintette a dalgo makkjának csúcsa. Nedves hangok kísérték a küszködést, mely során Ahsoka megpróbálta szentélyébe csúsztatni a dárdát. Szűk kis nyílása ezt nehezebb feladattá tette, mint hitte. Amikor érezte, hogy a méretes kéjrúd nem képes elmerülni a fortyogó szentélybe, a lány még jobban széttárta csupasz, narancssárga lábait. Ezt követően, ismét megkísérelte forróságába nyomni a vaskos szerszámot. Az új póznak nála, a kamasz szépség izmai jobban el tudtak lazulni, mint korábban. Ennek ellenére, a behatolás nehéz feladatnak bizonyult. Ahsoka nedves hangokkal övezve nyomta egyre határozottabban a hímtagot. A méretes makk végül egy cuppanással sikeresen átcsusszant a szűk bejáraton, elmerülve a mesés szeméremajkak közt. A fiatal lány édesen felnyögött, amikor végre magában érezte a makk magnyugtató melegét és feszítő pulzálását. Ahsoka hitetlenkedve gyönyörködött a puncijából kivezető, méteres szerszámban. "Végre bennem van. Hihetetlen." - gondolta a togruta, szájtátva bámulva a benne pihenő dalgo dárdát. Sokféle lény járt már a 17 éves teremtés szentélyében, de a kamasz szépség különlegesnek érezte az imént belé merülő állatot.

Ahsokát meglepte az a méret, melyre máris sikerült felhergelnie a bestiát. Bal kezével megragadta a forróságában nyugvó, 50 centiméteres dárdát, majd polírozó mozdulatokkal kezdte tovább izgatni azt. A lány élvezte a szentélyében polírozott szerszám rezdüléseit. A dalgo mellső patáival továbbra is a lány mögötti sziklán támaszkodott, és nyugodtan tűrte a bájosan szorgoskodó togruta kézimunkáját. Ahsoka tudta, hogy jó nyomon jár. A sok vidéken hátasként használt lény egyre izgatottabb állapotba került, miközben szerszáma hegyével érezte a fiatal punci bizsergető melegét. A lány egyre gyorsuló csuklómozdulatokkal polírozta a dalgót, mely során érezni vélte, hogy a benne feszülő szerszám még nagyobb formát ölt. Mámoros pillanatok teltek el így, miközben a barlangban csak a gerjesztő cuppogás és a felek elégedett lihegése törte meg a csendet. Az izgalmas togruta forróság kezdte megszokni a benne lüktető makk méretét, így a szexi szépség elérkezettnek látta az időt, hogy mélyebb gyönyörökben részesüljön. Ahsoka fürgén mozgó keze lassított a tempón, majd abbahagyta mesés szorgoskodását. A dalgo szerszáma azonban továbbra is a nedves punciban pihent, ami érezhetően nedvesebbé és tüzesebbé vált az elmúlt percekben.

A togruta keze még mindig a méteres kéjrudat markolta, ám a lány ezúttal nem kezdett polírozásba. Szexi, karcsú csípőjét munkára fogva, lassan csúszkálni kezdett a dalgo dárdáján. Az előre-hátra végzett mennyei mozdulatsorozat kissé mélyebbre juttatta benne a szerszámot, aminek jóleső érzése tovább motiválta a dögös szépséget. Ahsoka piszkos talpai a sziklaemelvény oldalán támaszkodtak, így biztosítva kellő lendületet a lánynak a tüzes csípőmozdulatokhoz, melyekkel egyre erotikusabban hergelte az állat elemi ösztöneit. Az állat alatt ficánkoló, bájos togruta mozdulataitól az aranyos, narancssárga kis keblek is táncot jártak. A forróságot belülről súroló hímtag cuppogásán kívül, immár a fiatal lány egyre hangosabb sóhajait is hallani lehetett. Ahsoka szíve vadul vert az izgalmas helyzetben, amely során egy dalgo dárdájával igyekezett csillapítani őrjöngő Vágyát. A lány ekkor pózt váltott: mindkét kezével a sziklaemelvény peremébe markolt, míg lelógó lábaival továbbra is az oldalfalon támaszkodott. Így sokkal nagyobb lendületet volt képes venni. Ahsoka ki is használta az új testhelyzet előnyeit, hogy mélyebben magába tudja fogadni a meleg dárdát. A dalgo fújtatott egyet, amikor a nimfomán togruta előrelendítette csípőjét. A szerszám minden korábbinál mélyebbre hatolt a zsenge szentélybe, melytől a lány elégedetten felnyögött. Folyamatosan izgatottabbá válva az orgazmus lehetőségétől, a togruta felbátorodva, egyre hevesebben lengette csípőjét az állat hímtagján. A nedves csattogás és élvezkedő sóhajok hangjai az egész barlangot uralták. Ahsoka tüzes puncija mennyei pillanatokat szerzett a dalgónak, ahogy puha, belső izmaival az erektől duzzadó dárdát szorította. A fokozatosan vaduló mozgásba a bájos keblek mellett a lány kék-fehér csíkos lekkui is beleremegtek. Az előre-hátra lengedező csápok erotikusan kísérték a merev monstrumon csúszkáló narancssárga forróság mozgását.

Forró percek múltán, Ahsoka felült az emelvényen, de a dalgo szerszáma egy pillanatra sem hagyta el felhevült punciját. A szexi togruta azon gondolkodott, hogyan tudná még mélyebben magába fogadni a méretes dárdát. A kielégítő orgazmushoz szüksége volt rá, hogy a bestia teljesen kitöltse fiatal kis barlangját. A vékony, narancssárga combok közül türelmesen várakozva meredt ki a lény hímtagja, miközben Ahsoka izgatottan elmélkedett rajta, hogy miként élhetné át a legnagyobb élvezetet. Végül ismét hátradőlt, majd a dalgo mellső lábaihoz hátranyúlva, megérintette a hosszú lábszárakat. A togruta egyértelmű jelként sugallta az üzenetet az előtte álló állatnak. Miközben a karcsú szépség immár a dalgo lábaiba kapaszkodott, a lény első ízben lendült mozgásba. Ezúttal a sziklán fekvő, bájos togruta test maradt mozdulatlan, míg az állat szerszáma határozottan előrenyomult. Ahsoka meglepetten nyögött fel, ahogy megérezte a szépen lassan végsőkig merülő dalgo gigászi, feszítve lüktető szerszámát. A merev, masszív kéjrúd teljesen kitöltötte a lány szentélyének mind a 10 centiméterét. Ám az állatban ekkor mintha felébredt volna valami. Ösztönösen kefélni kezdte az elképesztően nedves forróságot. Ahsoka csodálkozva nyögött egyet, miközben a gigászi szerszám neves hangok kíséretében fedezte fel a legmélyebb pontot is. A togruta érezte a méhét bökdöső dárda furakodását. A dalgo vérszemet kapva akart egyre mélyebbre merülni a szépséges lányban, noha ez már lehetetlen volt. Ahsoka küszködve nyögdécselt, amikor az állat vadul belelendülve, egyre sebesen kezdte döngölni gyámoltalan punciját. A togruta teste egyre hátrébb csúszott a sziklán, ahogy az őt nyársaló kéjrúd erőteljesen nyomta előre, hogy megpróbáljon lehetetlen mélységekig merülni a szentélyben. Ahsoka riadtan érintette meg a dalgo felette nyújtózó hasát, ám az érintés nem késztette megállásra az ösztönlényt. A togruta talpai a gigászi szerszám két oldalára fonódtak, de ez sem fékezte meg a bestiát. A megvadult állat hevesen, kitartóan döngölte a csupasz forróság mélyét.

A kezdeti riadalom ellenére, Ahsokát gerjeszteni kezdte a hatalmas fenevad elképesztő mérete, ereje és sebessége. Az ősi Vágy éhségének mértéke a jelek szerint efféle csillapításra vágyott. A dalgo alatt, a sziklán rázkódó Ahsoka érezte, hogy teste mélyén felizzik benne az ismerős, gyorsan erősödő bizsergés, ami a biztos orgazmus előfutára volt. Az extázis kitöltött puncijából kiindulva egész testén végigvonult, melybe a lány egy hangos nyögéssel borzongott bele. A fantasztikus érzés bombaként villant át a togruta testén, miközben szentélye ragaszkodóan satuba fogta a munkálkodó állat szerszámát. A meglepett dalgo lassított a tempón, amikor megérezte a szorító forróságból előtörő gyümölcslé meleg, kirobbanó érzését. Ahsoka kisebb üvöltésben tört ki az orgazmus során, miközben puncijából spriccelve tört utat magának élvezete nedűje. A rengeteg nedv, és a forróság robbanásának ereje kitessékelte az állat hímtagját az elsülő barlangból. Ahsoka lihegve vezette le a mennyei élvezetbomba utóhatásait, miközben az imént még benne heveskedő szerszámot szemlélte. A lány felhúzott, széttárt lábakkal pihegett a sziklaemelvényen, miközben a dalgo kőkemény dárdája felette lüktetett, további örömökért sóvárogva. A togruta gyümölcsleve a csupasz puncin túl a sziklát és az állat dárdájának egy részét is beborította. A dalgo fújtatott egyet, miközben meglengette merev hímtagját. Ahsoka számára egyértelmű volt, hogy új barátja folytatást szeretne. Bár Vágya valamelyest csillapodott, a lány érezte, hogy kitágult szentélye is folytatást követel....