2018. augusztus 6., hétfő

Star Wars: Rey krónikái: 1. fejezet - Élet a Jakkun



Star Wars: Rey krónikái
1. fejezet: Élet a Jakkun


Írta: Cody


Magasan a Jakku sivatagbolygó felett a nap olyan kegyetlenül tűzött, hogy Rey még a lezuhant csillagromboló gyomrában is érezte. A fiatal roncsvadász letépett egy panelt, ami felfedett néhány alkatrészt, amelyek fedezhették a napi fizetségét. Használható alkatrészekért cserébe élelem fejadagokhoz juthatott a városban. Számára ez volt az egyetlen megélhetési lehetőség a bolygón. Mivel napi szinten roncsokat kutatott át az egykori csata emlékeként szolgáló hajótemetőben, nagy tapasztalata volt benne. Óvatosan eltávolította a kiválasztott darabokat, majd visszahelyezte a panelt, hogy érintetlennek tűnjön a terület, és máskor visszajöhessen a többi alkatrészért. Egyszerre nem vihette magával az összeset. Miután felállt, elsimította maga mögött a homokot, majd elindult kifelé a hatalmas, félhomályos roncsból.

A rozsdabarna, ormótlan siklója odakint várt rá. Rey felpakolta az alkatrészeket a járműve oldalán függő hálókba, majd felkészült, hogy elinduljon vissza a Niima-helyőrség nevű településre. A meleg és fizikai megterhelés kimerítették a lányt, akinek kordult egyet a gyomra. A mai napon legalább fog tudni tisztességesen enni. A zsákmányolt alkatrészeket élelem fejadagra cserélheti Unkar Pluttnál, a kereskedőnél. Rey ezzel a gondolattal vigasztalta magát, amikor kétségbeesettnek tűnő hangokat hallott. A bal oldalán lévő bucka mögül jött. Bárki is volt az, kellően messze volt hozzá, hogy Rey ne értse, mit mond. Annyit azonban meg tudott állapítani, hogy az illető bajban van, és segítségért kiáltozik. A roncsvadász megragadta fémbotját (ami segédeszköznek és fegyvernek egyaránt alkalmas volt), majd felment a homokbucka tetejére. Lenézve a zaj forrására irányította a tekintetét. Egy humanoid kiáltozott, aki a futóhomokba ragadva süllyedt egyre mélyebbre, a biztos halál felé. Rey azon tűnődött, hogy segítsen-e, vagy ne. Ismerve a jakkui népséget, fordított helyzetben valószínűleg rajta sem segítene senki. Ám a lelkiismerete végül győzött, így kisebb porfelhőt kavarva lecsúszott a dombon, a süllyedő alak felé.

Az idegen férfi - a hangja alapján legalábbis Rey hímneműnek vélte - őshonos nyelven panaszkodott, amit a lány elég jól megértett ahhoz, hogy tudja, továbbra is segítségért kiáltozik. Rey mindkét kezével megragadta a botját, majd a süllyedő futóhomok széléhez mászott. Az idegen megragadta a felé nyújtott fémbotot, igyekezve kikászálódni a homokból, amely már a mellkaséig ért. Kimerültsége, és alig 55 kilós testsúlya ellenére, Rey minden erejét beleadva sikeresen megmentette az illetőt.
- Köszönöm! Nem sokan segítenének egy idegennek itt, a Jakkun. - mondta a férfi saját nyelvén, majd hálásan kezet rázott Rey-jel.
- Igen... hát, a homok elég veszélyes tud lenni, ha nem tudod, mire vigyázz. Légy óvatos, és ne ess bele még egy ilyenbe. - felelte Rey, miközben leporolta magáról a homokot.
- Örömmel meghálálnám, de nincs nálam semmi, amit felajánlhatnék. - mondta.
- Arra semmi szükség. Biztonságos utat, utazó. Vissza kell mennem a siklómhoz. - Rey integetett az idegennek, majd elindult vissza a buckán. A férfi siklója felmorajlott, majd nekivágott a sivatagnak. A homokbucka tetejére érve, Rey a saját siklójára pillantva rögtön tudta, hogy valami baj van. A két oldalon függő hálók, amik a napi vadászatának eredményét tartalmazták, most üresen lógtak. Az alkatrészeket sehol nem látta. Lecsúszott a domb oldalán, a sikló felé, ahol idegesen állapította meg, hogy nem a képzelete játszott vele. Az egész zsákmánya odaveszett, minden, amiért ma dolgozott. A horizonton felfigyelt egy távolodó siklóra. Bizonyára ők fosztották ki, kihasználva, hogy éppen egy bajbajutotton segített.
- Mocskos tolvajok! - kiáltott utánuk. A lány mérgében a siklója oldalába rúgott. Kétségbeejtő volt a gondolat, hogy az alkatrészek nélkül ma nem lesz mit ennie. Pedig már nagyon éhes volt. Az egyre távolodó járművet nézve rájött, kizárt, hogy utol tudja érni a tolvajokat ekkora hátrányból. Dühös volt és frusztrált, amit tovább fokozott az éhsége és a tűző nap okozta hőség. De nem tehetett mást, üres kézzel kellett visszatérnie a településre. Már túl késő volt hozzá, hogy új alkatrészeket szerezzen, a környék pedig egyértelműen nem volt biztonságos sötétedés után.

A Niima-helyőrségre érve a szokásos látvány fogadta: a rozsdás, fémekből összetákolt ócska épületek és a naptól védő ponyvák, valamint a különféle fajokba tartozó, nem túl népes lakosság. Egy-két jármű is parkolt a homokban, de űrforgalom nemigen volt. Rey-t leginkább egy roncsokból kialakított, bödös-mocskos falura emlékeztette a település. Ám közel s távol ez volt az egyetlen közösség a Jakkun, amely hozzájárult Rey túléléséhez. A lány a város határán állította le a siklóját, ahol más gépek is parkoltak. A tolvajok siklója nem volt elég közel hozzá, hogy jobban megfigyelhesse, így fogalma sem volt róla, melyik gép lehetett az. A lány gyomra ismét kordult egyet. Rey tudta, hogy csak egyvalamit tehet, ami minimális esélyt ad rá, hogy ne kelljen üres hassal nyugovóra térnie. Unkar Plutt ellátmányos bódéjához érve végigállta a sort, ahogy korábban már oly sokszor. Egy pillantás Rey-re elég volt ahhoz, hogy Unkar megállapítsa, egyik legjobb roncsvadásza ma nem hozott neki semmit. A lánnyal ellentétben a crolute fajba tartozó férfi külsőre is remekül illett a Jakkuhoz.
- Ma nem jártam sikerrel. Néhány tolvaj ellopta a zsákmányomat, így kénytelen voltam üres kézzel visszatérni. - közölte a lány. Látta a férfin, hogy cseppet sem elégedett a hallottakkal. - Azt szeretném kérni, hogy előlegezz meg nekem negyedrész fejadagot, és holnap annyival több alkatrészt hozok. - ígérte Rey.
- És miből gondolod, hogy csak úgy odaadom neked a fejadagot? Jótékonysági szervezetnek nézel? - Unkar rosszindulatát nem sok más negatív tulajdonsága múlta felül. - Te alkatrészeket hozol, én fejadagot adok. Így szól az alku. Akkor gyere vissza, ha van nálad valami, aminek hasznát veszem! Következő! - közölte Unkar ellentmondást nem tűrő hangon. Rey-t elöntötte a harag, de nem válaszolt. Ellenállt a késztetésnek, hogy valami meggondolatlanságot tegyen. Végül hátat fordított a férfinak, majd elindult az otthona felé.

- Hé, te lány! Várj! - szólt oda neki egy idegen. - Beszélni akarok veled. - Rey visszafordult, amikor egy sötét bőrű, nem emberi fajba tartozó idegen férfit pillantott meg.
- Mit akarsz? - kérdezte Rey, továbbra is feldúltan az Unkarral való párbeszéd után.
- Nézd... hallottam, mi történt. Én talán segíthetek. Csak hallgass meg. - kérte a férfi, miközben mindkét kezét feltartotta, azt jelezve, hogy nem jelent veszélyt. Normális esetben Rey valószínűleg faképnél hagyta volna őt, ám jelenleg túlságosan is éhes volt hozzá, hogy ne éljen egy kapott lehetőséggel.
- Hallgatlak. De nem ajánlom, hogy szórakozz velem. Nagyon nincs olyan hangulatom. - nézett rá a lány szúrós szemekkel.
- Nem fogok. Menjünk a sátramba, ott nyugodtan beszélhetünk. - Rey biccentett, majd követte a férfit. Tudta, hogy az idegen nem jelent komolyabb veszélyt rá. Az idők során megtanulta megvédeni magát. Ha a férfi esetleg próbálkozna valamivel, képes lenne ártalmatlanítani. Az idegen szállása nem volt messze Unkar bódéjától. A sátorba lépve a lány szeme elkerekedett, a nyála pedig összefutott a szájában, amint megpillantott egy asztalt, tele élelem fejadagokkal. Sokkal több volt, mint amennyit neki valaha is sikerült összeszednie egy nap alatt.
- Szóval... miről van szó? - kérdezte Rey elnyomva a késztetést, hogy az asztalhoz rohanjon, és átadva helyét a gyanakvásnak. - Senki nem osztogat ételt. Nem a Jakkun.
- Ezt jól látod. Nem adom ingyen. - mosolyodott el a szürke bőrű idegen.
- Nincs nálam semmi, amivel fizethetnék. - mondta a roncsvadász közönyösen, és ismét eszébe jutott, hogy minden értékes alkatrésztől megfosztották a tolvajok.
- Ez nem teljesen igaz. - a férfi tetőtől-talpig felmérte a lányt. Rey vékony volt, ugyanakkor sportos és csinos. A testét még nem tette tönkre a kemény sivatagi éghajlat. Hosszú, sötétbarna haját több csomóba fogva viselte, míg vállai szabadon voltak. A felsőtestét X-et formáló, két hosszú szövetdarab fedte, míg alatta egy korábban fehér felsőt viselt, melyet mára szürkévé változtatott az évek mocska. A felsőjénél valamivel sötétebb, térd alatt végződő nadrágot viselt, valamint egy még sötétebb csizmát. Rey mogyoróbarna szeme kíváncsisággal vegyes gyanakvással nézte a férfit. - Akkor mondom az ajánlatomat. Adok neked ételt, te pedig szolgáltatással fizetsz érte. Tudom, hogy nagyon éhes vagy. - a férfi szeme félreérthetetlenül csillogott, miközben ajánlatot tett.
- Azt hiszed, hogy csak úgy odaadom a testem ne... - a szavait a gyomra újabb kordulása zavarta meg. Rey akaratlanul is az asztalra nézett, ahol az étel volt. Megfordult a fejében, hogy ártalmatlanítja az idegent, majd a fejadagokkal együtt elmenekül. De így később biztos, hogy nem lett volna nyugta a férfi haragjától. Másrészt, Rey lelkiismeretesebb volt ennél. Normális esetben azonnal kiviharzott volna az arcátlan ajánlat hallatán, de kemény hete volt. Étel híján nem lesz elég ereje, hogy holnap is kimenjen gyűjtögetni. Napi negyed fejadagokon élt, ma pedig még attól is megfosztották. Vészhelyzetbe került, az idegen pedig tudta ezt.
- Nos...? - kérdezte a férfi a roncsvadász bizonytalanságát látván.
- Me... mennyiről beszélünk? - nyögte ki végül nagy nehezen. A férfi ismét elvigyorodott.
- Két teljes fejadagot kapsz... a szádért. De akár négyet is adhatok, ha megkapom azt a formás kis hátsódat. - felelte merészen. Rey habozott, de az idegen tudta, hogy célegyenesben van. Mivel a roncsvadász még nem ment el, ráadásul elképesztően éhes is volt, nagy esély volt rá, hogy ez minden másnál erősebb érzés. Rey nem akart prostituáltat csinálni magából, de a gondolat, hogy nem csupán ehet, de jól is lakhat, megőrjítette. Végül meghozta a döntését.
- Legyen. Két fejadagért megteszem... a számmal. - közölte morcosan. - De csak egyszer, és először megkapom az ételt. - Rey maga sem hitte el, hogy ezt teszi, de az éhség mindent felülírt az elméjében. Később is utálhatta magát miatta. Karba tett kézzel várta a férfi válaszát.
- Hmm... egy fejadagot kapsz előtte, egyet pedig a munka után. Megegyeztünk?
- Megegyeztünk. - bólintott Rey. Megpróbált nem a méltóságára gondolni, miközben leült az asztalhoz, és feltépte az egyik fejadag csomagolását. Ez négyszer annyi étel volt, mint amennyit általában enni tudott egy nap. Pár perc múltán, miután végzett, a lány minden ujját tisztára nyalta. Valamivel máris jobban érezte magát.

- Remek! És most jöjjön a fizetség. - mondta a férfi. Rey szeme megakadt a nadrágon át is észrevehető merevedésen. Az idegen az ágyékánál matatva türelmetlenül hámozta elő büszkeségét. A méretes, félig máris álló férfiasság a lány szeme láttára növekedett tovább. - Még sosem csináltam ember nősténnyel. Lassan csináld, hogy kiélvezhessem. Most pedig, térdre. - mutatott a homokpadlóra. Rey felsóhajtott, de tudta, hogy már nem hátrálhat ki az alkuból. Felállt az asztal mellől, majd az idegen elé érve térdre borult előtte. A szerszám közelebbről még nagyobbnak tűnt. Mivel a sivatagi környezetben valóságos kincs volt a víz, a rendszeres tisztálkodás luxusát csak kevesen engedhették meg maguknak. Így nem volt meglepő az a szúrós szag, ami Rey orrán keresztül tört utat magának. A lány elismerésére szóljon, meg tudta állni, hogy egy fintorgással kifejezze undorát. Rey várt néhány pillanatot, majd rászánta magát, hogy munkához lásson. Előrenyúlt a taszító testrész felé, majd lassan megérintette és simogatni kezdte az idegen herezacskót. A lány meglepődött a golyók súlyától, de aztán másik kezével is kinyúlt, és megragadta a hímtagot, melyet alig ért körbe karcsú ujjaival. Gyűrűként zárta körül a dárdát ujjaival, majd előre-hátra mozdulatokkal kezdte polírozni. A nagy és kemény szerszámon keresztül érzékelte, mennyire vágyik rá a férfi.

A fickó makkja már csak centiméterekre volt Rey finom szájától. A lány ajkai szétváltak, ahogy lassan kinyújtotta a nyelvét. Küzdenie kellett az öklendezési reflexével, amikor nyelve hegyével megérezte a fanyar ízt a pallos hegyén. De minden tőle telhetőt megtett, hogy jól viselje. Miután többször is megpaskolta puha, nedves nyelvét a merev szerszámmal, körözni kezdett a makk körül. A legjobb tudását bevetve ingerelte tovább a férfit, aki elégedetten sóhajtott fel. Mivel korábban még sosem csinált ilyen, Rey kitűnő improvizátornak tűnt. A HoloNeten látott már elég felnőtt tartalmat ahhoz, hogy tudja, mit kell csinálnia. Igyekezett a lehető legjobban átültetni azt a gyakorlatba. Minél előbb a csúcsra juttatja az idegent, annál előbb szabadulhat a helyzetből. Leolvasta az elégedettséget a férfi arcáról, miközben az érzékeny kéjrudat nyalogatva kikísérletezte, melyek azok a pontok, ahol a legjobb hatást érheti el a nyelvével. Rey fel-le nyalogatással fokozta tovább az izgalmakat, mialatt a szerszám egyik, majd másik oldalára fektette a hangsúlyt. E közben a kezei is szorgoskodtak, felváltva dolgozva a golyók és a kéjrúd között, melyet vastagon beborított a nyála.
- Ez az. Így jó. Nyálazd be a teljes hosszát, te ringyó. - a szó sértette Rey büszkeségét, mégsem tagadhatta meg. Hiszen, végső soron a szabad akaratából adta el magát az ételért. De semmit nem ért volna a büszkeségével, ha közben éhen hal. Ha túl akarta élni, folytatnia kellett, amit elkezdett. Igyekezett nem figyelni a szavakra, miközben nyelve végigcsúszott a dárda aljáig, majd vissza a csúcsra, ahol megízlelhette az előváladékot. Miután lenyelte a sós folyadékot, az ajkai körülölelték a makkot, a lány pedig szívásokkal folytatta a szájmunkát. Az ujjai mozgása sem maradt abba, ami további, egyre bőségesebb előváladékot termelt. Rey nem hagyta abba a kézimunkát, miközben egyre mélyebbre fogadta magába a hímtagot. Ahogy nézte a dárdáját benyelő lányt, a férfit legalább annyira izgatta a látvány, mint maga a szájmunka érzése. A hímtag egyre nagyobb része tűnt el a bájos arc mögött.

Rey egyre mélyebbre és mélyebbre nyelte a fenevadat. Amikor megérezte, hogy a hegye a torkához ér, a lány teste riadót fújt. Megpróbált hátrálni, de azonnal megérezte a férfi kezeit a fején.
- Mélyebbre, te szajha! Nyeld le az egészet, amiért fizettem! - erőteljesen tartotta Rey-t, aki lánytelen volt engedelmeskedni. Mivel korábban még nem fogadott a torkába férfiasságot, a lány nem tehetett róla, hogy öklendezni kezdett. A nedves hangok és a kifröccsenő nyál tovább izgatták az idegent. Rey úgy érezte, megfullad, amikor a szerszám már belülről feszítette a nyelőcsövét. De mégis folytatta tovább. Szüksége volt a másik fejadagra is. A férfi dárdája olyan masszív volt, hogy kívülről is látható nyoma volt Rey torkán, ahogy haladt egyre mélyebbre. Amikor elérkezett az a pont, hogy a lány már nem tudott tovább levegőt venni, visszatartott lélegzettel kényszerítette a torkát a kiteljesedésre. A férfit megőrjítette a roncsvadász torkának mennyei szorítása. A behatolás még agresszívebbé vált, ahogy a hímtag ostromolni kezdte a lány kiszolgáltatott torkát. A vad ki-be csúszkálások próbára tették Rey tűrőképességét. A férfi hátrahúzta a dárdáját annyira, hogy a lány egy kis levegőhöz jusson. Néhány nyáltól csöpögő, hangos sóhajtás után, Rey nem sokat pihentetett. A nyálban fürdő kéjrúd egy féktelen loccsanással merült azonnal a torka mélyére. A lány szeme elkerekedett, amikor a férfi megkezdte az újabb, még hevesebb csapásokat. Rey arca kivörösödött, a szeme pedig könnybe lábadt a megterheléstől. A megvadult idegen könyörtelenül rángatta maga előtt a roncsvadász fejét, mintha nem is egy élőlény lett volna. A sátrat nedves hangok, Rey gurgulázása és a férfi kiéhezett élvezkedése töltötte be. Hosszú percek teltek el így, amit a lány egy örökkévalóságnak érzett.

Rey kezei a térdein támaszkodtak, hogy így támogassa magát. Az idegen nem panaszkodott a lány kezeinek tétlenségére, miután teljes egészében a csinos kis roncsvadász torkának elpusztítására összpontosított. A térdelő szépség előtt hatalmas nyáltócsa borította a homokot, kemény munkájának eredményeként. A férfi kezei továbbra is a lány fején voltak, miközben a szerszám vészesen közeledett a csúcs felé, a selymes torok hatására. A golyók újra és újra a lány állának ütköztek. Ezen a ponton Rey összes büszkesége és méltósága odaveszett, de jelenleg csak arra gondolt, hogy levegőt kapjon, és remélte, hogy mielőbb véget ér a dolog, és begyűjtheti a másik fejadagot is. A nyála a mellkasára folyt, amint újra és újra teljes hosszában elnyelte a hímtagot.
- Le vagyok nyűgözve, te mocskos kis lotyó. Nem hittem volna, hogy elbírsz az egésszel. Most pedig... kapsz egy fejadaggal... a spermámból is! - miközben beszélt, a férfi az ágyékába nyomta Rey arcát, akinek orra a fanszőrzetbe fúródott, így engedte szabadjára orgazmusát. A meleg nektár a lány lestrapált torkába robbant, le egyenesen a gyomrába. Rey öklendezett, miközben a dárda teljes egészében elzárta a légcsövét, a meleg nektár pedig gyűlni kezdett benne. Ám a hatalmas golyók még nem végeztek. Ahogy a szerszám elindult visszafelé, továbbra is pumpálva a krémes anyagot, elárasztotta Rey száját is, aki alaposan megízlelhette a nektárt. A sperma a lány orrát is kitöltötte, majd a hímtag elszakadt az ajkaitól, és lecsúszott az állán. Az utolsó lövések a csinos arcot permetezték be.

Miután a férfi végzett, Rey-t mindenütt beborította a krémes, fehér anyag. Jutott belőle bőven sötétbarna hajába, és a homlokára, valamint szempilláira, amik nehezítették a kilátást. Miközben próbálta kiszedni a szeméből a kellemetlen anyagot, átmenetileg újra és újra vakká vált. Az orra, orcái és mellkasa csupa szenny volt, de a nyakába is csordult, tovább piszkolva az eleve koszos öltözékét.
- Nyeld le, ribanc! Gyerünk, nyeld le a tápláló fehérjét! - utasította a férfi. Rey a sperma szagát is legalább annyira érezte, mint az ízét, és éppen csak sikerült lenyelnie, melőtt a gyomra felkavarodott volna. Rey végül felállt, majd nektár borította arcával a férfira nézett.
- Most pedig ide a másik a fejadaggal, és már itt sem vagyok. - Rey ezúttal már nem tudta elrejteni az undort az arcáról, ahogy érezte a förtelmes utóízt a szájában, és krémes anyagot magán szinte mindenütt. A lehető leggyorsabban ki akart jutni a helyzetből. A férfi gondolt rá, hogy megtagadja a második fejadagot a mocskos roncskereskedőtől, de tudta, hogy hosszú távon így járhat jobban. A lotyó kerülhet még vészhelyzetbe, és ha tudja, hogy ő állja a szavát, akkor máskor is kihasználhatja. Az idegen végül bólintott, és Rey szutykos kezébe nyomta a másik fejadagot.
- Az egyéb ajánlatom még mindig áll. Ha gondolod, később visszatérhetünk rá. Négy teljes fejadag, ha odaadod nekem a segged. Vagy, ha nagyon éhes lennél, vannak barátaim. Még többet adnánk, ha hagyod, hogy mindannyian használjunk. Nem kell válaszolnod. Csak gondold át. - közölte a férfi zárószóként, majd hátat fordított a roncsvadásznak, jelezvén, hogy távozhat.
- Ne számítsatok rá. - felelte mégis a lány, majd gyorsan elhagyta a sátrat. A férfi azonban tudta, hogy igenis számíthat rá, hogy legközelebb a szexi prostituált finomabb pontjait is megkaphatja. Csak gondoskodnia kell róla, hogy éhen maradjon. Az idegen fejében máris körvonalazódni kezdett egy új terv.

A siklójához sietve, Rey reménykedett benne, hogy senki nem látja meg a krémes nektár fedte arcát, és öltözetét. Gyűlölte, amiért lealacsonyította magát egy örömlány szintjére, de abban talált némi vigaszt, hogy ez volt az egyetlen esélye az élelemszerzésre. A Jakku kemény világ, kemény szabályokkal. Emlékeztette magát a roncsvadász, miközben beindította a siklóját. A torka még sajgott az iménti megpróbáltatástól, de igyekezett figyelmen kívül hagyni. Mire hazaért, a nap és a menetszél rászárította a szexéhes idegen mocskát, emlékeztetőül a történtekre. Rey tudta, hogy egyhamar még nem fog tudni tisztálkodni, így inkább a második fejadag elfogyasztásának szentelte figyelmét, miközben a nap nyugovóra tért. Minden más várhatott. Újabb napot élt túl a Jakkun, amit már önmagában sikerként könyvelhetett el.



Történetek: Star Wars: Rey krónikái



Copyright © 2018 by Cody



Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...


A Galaxis a látszólagos béke korszakát éli. A Galaktikus Birodalom elbukott, helyét a Lázadók Szövetségéből megalakult Új Köztársaság vette át.

A Birodalom hamvaiból megszülető Első Rend fenyegetését csupán Leia Organa tábornok Ellenállása veszi komolyan. A vihar előtti csend ideje ez.

Egy nincstelen roncsvadász a Jakku kietlen világán tengődik, napról napra arra várva, hogy rég eltűnt szülei visszatérjenek érte. Ám a könyörtelen sivatagbolygón a puszta túlélés sem egyszerű....